== Nádasdy Ádám
= A -HAT alkot és gyarapít
=== Magyar Narancs, 2005/06/09

A magyar igék végén a //-hat// elem //(táncol — táncolhat)// elég furcsán viselkedik, és ráadásul mintha napjainkban változna a szerepe. A jelentése nem probléma: alapvetően képességet, szabadságot fejez ki, például //Mátrai bármit megtilthat. Fogkefét vihettünk magunkkal.// Használható egy fokkal elvontabban, lehetőség kifejezésére: //Jól mosd le, mert maradhatott az alján sár.// Még egy fokkal elvontabban is, puszta logikai feltételezésre: //Öt óra van, most szállhat le a Timiék gépe. Ez nem lehet a bejárat.// (A //-hat// bizonyos hangtani helyzetekben //-het// formában jelenik meg, tehát //táncolhat// de //fércelhet//; ez mechanikus szabály, gondolatmenetünk szempontjából mellékes.)

Ha a //-hat//-ot ilyen simán hozzá lehet tenni az igékhez, akkor talán rag. De milyen? Nem személyrag, mert személyt, számot nem fejez ki, arra ott vannak utána a szokásos ragok: //te táncolhat-sz, ők táncolhat-nak// stb. A //táncolhat// alak kétségkívül kifejezi az egyes szám harmadik személyt //(ő táncolhat),// de a számot és a személyt itt sem maga a //-hat// elem jelöli, hanem a végéhez csatlakozó zérus //(= ő táncolhat-Ø).// Ez ugyanaz a zérus, mely a //-hat// nélküli nem-ikes igéknél az egyes szám harmadik személy jele: //én táncol-ok, ő táncol-Ø.//

Ha a //-hat// nem személyrag, akkor talán idő- vagy módrag (hagyományos szakszóval „jel”)? Nem, mert ezek — ha vannak — ugyancsak a //-hat// után állnak: //táncolhat-t-am// (a múlt idő //-t//-je), //sózhat-ná-tok// (a feltételes mód //-na// jele), //táncolha-ss-on// (a felszólító mód //-j//-je, mely itt hangtanilag [s]-ként jelenik meg). Kimondhatjuk, hogy a //-hat// ezekkel nincs érdemi kapcsolatban; hogy úgy mondjam, nem tud arról, hogy utána jön-e valamilyen rag és ha igen, milyen. És tényleg: azt találjuk, hogy a //táncolhat// tőhöz pontosan ugyanazok a ragok ragaszthatók, mint a sima //táncol// tőhöz, a kettő ragozása teljesen párhuzamos. Például: //én táncolok// — //én táncol-hat-ok; te táncoltál// — //te táncol-hat-tál; ők táncolnának// — //ők táncol-hat-nának// stb.

Mindez azt látszik mutatni, hogy a //-hat// elem nem rag (és nem is „jel”), hanem képző. Képzőnek nevezzük azokat a toldalékokat, melyek új szót hoznak létre (pl. //vakar — vakar-tat, kék — kék-es, hal — hal-ász//), s az így létrejött új szó fölveheti a szokásos toldalékokat: //vakar-tam// és //vakar-tat-tam; kék-ebb// és //kék-es-ebb; hal-nak// és //hal-ász-nak.// A képzett szavak önálló (mert szabadon ragozható) szavak, így önálló szótári tétel a //vakar// és a //vakartat,// a //kék// és a //kékes,// a //hal// és a //halász//… és a //táncol// és a //táncolhat//? Hiszen a //táncolhat// úgy viselkedik, mint bármely magyar ige, felveheti a szokásos igeragokat. Márpedig — mondja a nyelvészet egyik alapelve — ha valami úgy viselkedik, mint egy X, akkor ő egy X, mert a nyelvi elemeket a viselkedésük (és nem a jelentésük, eredetük, helyesírásuk) alapján soroljuk be. Ha tehát a //táncolhat// úgy viselkedik, mint egy magyar ige, akkor ő magyar ige. Egyébként a nyelvtani hagyomány is ezt sugallja, amikor a //-hat// elemmel ellátott szavakat „ható igéknek” nevezi.

Az igék ugyebár a szótárban csücsülnek, s onnan hívjuk le őket beszéd közben, ha szükség van rájuk. (Ez a „szótár” most nem könyv, hanem a fejünkben van, kb. három éves kortól). Benne van minden szó, így az összes ige is: //táncol, megtilt, internetez(ik),// stb. Mi most azt a kérdést kerülgetjük: benne vannak-e a szótárban a ható igék? Az eddigiek alapján a válasz igen, mert ha a //-hat// végű alakok is magyar igék, akkor benn kell lenniük a szótárban: ezek szerint //táncolhat, megtilthat, maradhat, kérhet, internetezhet// stb. tételektől hemzseg a szótár.

De ezzel még nagyobb bajt csináltunk, most ugyanis egy másik alapelvbe ütközünk, melyet „Ali Baba-elvnek” becézünk: ami megjósolható, az nincs. A ható igék mind megjósolhatók, mert a //-hat// elemet kivétel nélkül minden magyar igéhez hozzá lehet ragasztani. Egyszerű szabály hozza létre őket: ige + //HAT// = ható ige. Bolondság volna e szabályt kiiktatni a nyelvtanból és azt mondani, hogy a sok ható ige mind előre legyártva és szorgosan bemagolva ül a szótárban, holott e szabály alkalmazásával létrehozhatók. Ráadásul a szabály termékeny, azaz „on line” alkalmazható: a beszélő beszéd közben gyárthat ható igét akár olyan igéből is, melyet addig sose használt. Én azt mondom: //ő csűnik,// az olvasó rávágja: //ő csűnhet.// (Ősi finnugor ige, jelentése „lankad, fonnyad”.) A //-hat// elem tehát maradéktalanul termékeny, nincsenek kivételei. Ez a képzőkre nem jellemző. A képzők szeszélyesen oszlanak el, bizonyok szavakat bizonyos képzőkkel nem lehet ellátni, azaz vannak kivételek: például van //dob-ol,// de nincs *//gitár-ol,// van //kék-es,// de nincs *//hideg-es,// van //vakar-tat,// de nincs *//ír-tat// stb. Maradéktalan termékenysége miatt a //-hat//-ot mégiscsak ragnak kell tekinteni.

A //-hat// azért sem lehet istenigazából képző, mert nem tűri a további képzést (amit egy képzőnek bírnia kellene: //dob-ol-gat, kék-es-edik//). A legfeltűnőbb, hogy a //-hat// után nem állhat se — //ni,// se //-va.// Nincs olyan, hogy *//A kórházban nem fogok dohányozhatni,// és olyan se, hogy *//Szótárt használhatva könnyebb a vizsga.// Ezért se szeretnénk a ható igéket önálló, azaz képzett igéknek nevezni: milyen ige az, aminek nincs főnévi igeneve?

Végül a legérdekesebb: a //-hat// kezd annyira szabályos lenni, hogy a beszélők-írók beszúrják meglévő igealakokba, hogy ezzel a „lehetséges” jelentésárnyalatot kifejezzék. Így jönnek létre a 20-30 éve még nem létező alábbi alakok: //a bárhol előfordulható nehézség; a tanulmány leginkább vitát gerjeszthető pontja; éveken keresztül elő nem adhatott darabját; a pótvizsgát tehetett hallgatók.// Ezek mostanában nyernek polgárjogot; szabályosan vannak létrehozva, de ez a szabályalkalmazás termékenyebb a hagyományosnál, ezért az elegáns stílus (még?) kerüli őket. Az alábbit egy latintanártól hallottam a rádióban: //„…az egyetemen latint nem tanulható, és a kisvárosi gimnáziumban — ahonnan jöttek — latint nem is tanulhatott diákok…”// O tempora! O mores!