== Nádasdy Ádám
= A megengedő IS
=== Magyar Narancs, 2004/09/16

A szerelemre mindig éhes olvasó talán azt gondolja, hogy a „megengedő //is//” olyan, mint a „boldogító //igen//”, sőt annak a modern házassági morálhoz szabott, permisszív változata. Nos, nem. A megengedő //is// éppen hogy konzervatív, lazaságot nem tűrő elv — amíg még létezik.

De induljunk el a kályhától, előbb válasszuk külön a kétféle //is//-t. //Mátrai veri a nagynénjét.// Ezt a mondatot lehet //is//-sel egy előzőhöz kapcsolni: //Az még hagyján, hogy kihasználja; Mátrai veri is a nagynénjét.// Az //is// szócska itt olyasmit jelent, hogy „és, még, továbbá, ráadásul”. Más példák: //A lakás zajos is, drága is. Norbi megsértődött, Zsanett is hazament. Megsózták, megborsozták, és meg is ették.// Ez az //is// alapfunkciója, leggyakrabban így használják, hozzátoldó, „kapcsolatos” értelemben. Mindenféle mondatban állhat, például feltételes mondatban is, //ha//-val bevezetve, funkciója ott is a kapcsolás: //Azt még megértem, hogy kihasználja a nagynénjét; de ha veri is, az már bűn.// (= kihasználja + veri), //Nem baj, ha a lakás zajos; de ha drága is, akkor nem kérjük.// (= zajos + drága), //Ha számos foglalkozása mellett pap is volt, hát változatos élete lehetett.// (= más foglalkozás + papi munka).

A fent látott „kapcsolatos //is//” jellemző tulajdonsága, hogy a leghangsúlyosabb elemhez (az ún. fókuszhoz) szeret tapadni: //VERI is, DRÁGA is, FÁZTAK is, ZSANETT is.// Ez annyira igaz, hogy ha a hangsúlyos elem két részből áll (pl. //MEG+ették, PAP+volt//), akkor az //is// megbontja ezt az egységet, beférkőzik a két elem közé, hogy azonnal a hagsúlyos elem után jöhessen: //MEG is ették, PAP is volt.//

Idáig világos. Most nézzük meg, mi az a „megengedő” mondat. Ehhez két olyan állítás kell, amely egymásnak ellentmond (vagy látszólag ellentmond). Például: //A lakás zajos. Mi szeretjük.// Vagy: //Norbi megsértődött. Norbi velünk maradt.// Vagy: //A víz hideg. Fürdenek az emberek.// Ilyenkor azt várnánk, hogy a második állítás nemleges legyen, hiszen az első mintegy lehetetlenné teszi. A kézenfekvő kapcsolás tehát az volna: //A lakás zajos, ezért NEM szeretjük. Norbi megsértődött, így NEM maradt velünk. A víz hideg, tehát NEM fürdenek az emberek.// Ha azonban azt akarom kifejezni, hogy az egyik tény mégsem akadálya a másiknak, hogy a kettő megfér egymással az adott helyzetben, akkor — a logika nyelvén szólva — „megengedem” az egyik tényt anélkül, hogy tagadnám a másikat. A „megengedő” állítást általában a //bár, jóllehet, noha// vezeti be, a mondat második felét pedig //mégis//-sel vagy //azért//-tal lehet megerősíteni: //Bár a lakás zajos, mi (mégis) szeretjük. Jóllehet Norbi megsértődött, (azért) velünk maradt. Noha a víz hideg, (mégis) fürdenek az emberek.// A kissé mesterkélt nyelvhasználatban a megengedő mellékmondatot be lehet vezetni magával a //Megengedem…// szóval is: //Megengedem, (hogy) a lakás zajos, de mi szeretjük.//

Idáig — remélem — megintcsak világos. Két különböző dolgot mutattam be: egyrészt az //is// szócska használatát, másrészt a „megengedő” mondatokat. Van azonban egy olyan eset, amikor a kettő ötvöződik: //Ha Mátrai veri is a nagynénjét, évek óta ő tartja el az öregasszonyt.// Ez is megengedő szerkezet, hiszen úgy is mondhatnánk: //Noha Mátrai veri…, mégis évek óta…// Két olyan állításom van, melyek látszólag ellentmondanak (veri, mégis eltartja), s az elsőt megengedem a másik ellenében. A megengedésnek a magyarban az egyik eszköze a //ha…is// szerkesztés: //Ha hideg is a víz, az emberek (azért) fürdenek. Ha pap is volt, (mégis) katonaként védte a templomba menekült embereket// (= Jóllehet pap volt…). //Ha zajos is a lakás, mi szeretjük// (= Bár zajos…, mi mégis… — Vigyázat! Ez nem feltételes mondat, mint amilyen az volna, hogy //Ha zajos is a lakás, meg drága is, akkor nem vesszük meg:// ez utóbbiban rendes kapcsolatos //is//-ek vannak, amiket fent már elintéztünk.)

Az utóbbi néhány példában, a //ha…is// szerkezetben az //is// szócska megengedő használatát látjuk. Ennek más az értelme, mind a kapcsolatos //is//-nek, hiszen itt nincs „és, továbbá” jelentése. Vagyis a magyarban kétféle //is// van: létezik egy kapcsolatos //is// és egy megengedő //is.// Mindkettőről — a fentiek alapján — úgy láttuk, hogy ugyanott áll a mondatban, a leghangsúlyosabb szó után. A kétféle //is// között csak értelmi különbséget találtunk, viselkedésit nem. A mai természetes nyelvhasználat ehhez tartja magát, s az //is// szócskát — akát kapcsolatos, akár megengedő — egyformán használja: //Megsózták és megborsozták. Ha meg is ették, váljék egészségükre// (kapcsolatos); //Ha meg is ették, nem ízlett nekik// (megengedő). //Ha pap is volt, hát változatos élete lehetett// (kapcsolatos); //Ha pap is volt, katonaként védte…// (megengedő).

A régebbi nyelvben azonban, s még ma is olykor az igényes, irodalmi stílusban a megengedő //is//-re egy alszabály vonatkozik: ha az állítmány több elemből áll, akkor a megengedő //is// ennek a legvégéhez tapad, nem pedig a leghangsúlyosabb szóhoz. Például: //Ha Norbi megsértődött is, ott maradt velünk. Ha megették is, nem ízlett nekik. Ha pap volt is, hősként védte…// Ezekben az állítmány a többelemű //meg+sértődött, meg+ették, pap+volt// szerkezet, s a megengedő //is// — e hagyományos szerkesztésmód szerint — nem férkőzik be közéjük, nem a leghangsúlyosabb szóhoz tapad, hanem szépen az állítmány végére van téve.

A konzervatív stilisztákat az zavarja, hogy többelemű állítmány esetén — némi rosszindulattal — félre lehet érteni a mai szerkesztésmódot, mintha az //is// kapcsolatos lenne: //Ha alá is van dúcolva a lakás, megvesszük.// Mintha azt mondanám, hogy a lakás legyen nyirkos is, sötét is, és legyen alá is dúcolva, akkor oké. (Hagyományosan //Ha alá van is dúcolva…// lenne a megengedő forma, itt egyértelmű, hogy az aládúcoltság ellenére vesszük meg és nem amiatt).

De azért vannak nehéz esetek: //Ha föl is vettek volna a Sorbonne-ra, nem bírtam volna az iramot.// Ez a ma szokásos megengedő //is.// Vajon hová kéne tenni a hagyományos szerkesztésmód szerint? Az állítmány itt háromelemű //(föl+vettek+volna),// a hagyományos szabály ennek a végére tenné: //Ha fölvettek volna is a Sorbonne-ra…// Nehézkes. Lőrincze Lajos 20 évvel ezelőtt azt írta, hogy a megengedő //is// hátratétele „régi s ma már amúgy sem következetesen érvényesülő szabály”. Márpedig ő tudott magyarul, ha öreg is volt. Ha öreg volt is.