== Nádasdy Ádám
= A névutó
=== Magyar Narancs, 2005/07/28

Gondolom, önök is eltűnődnek így nyaralás közben, hogy pontosan mi is a névutó. Nem csodálom, ha ezen töprengenek, mert valóban különös lény: szó is meg nem is, rag is meg nem is, van is jelentése meg nincs is. Ráadásul a mifelénk ismert idegen nyelvekben alig van ilyen, tehát magyar sajátosságnak látszik. (A valóságban a világ számos nyelve használ névutót, de azok távoliak, mint a japán, vagy régiek, mint a középfelnémet.)

A névutó — például //alatt, nélkül, felé// — valamilyen „név” után áll: //a szekrény alatt, Mátrai nélkül, efelé.// A „név” (= latin //nomen//) itt az, amit ma „névszónak” nevezünk, esetünkben a főnevek //(szekrény, Mátrai)// és a névmások //(e).// A névutók tehát egy gazdanévszó (nyelvtani szakszóval: fej) után állnak. (A „névutó” kifejezésnek tükörképe a „névelő”, ami valamilyen „név” előtt áll, pl. //a szekrény.//)

A magyar nyelvtani hagyomány a névutót szónak tekinti, és a helyesírás is többnyire önálló szónak kezeli, azaz nem úgy írjuk, hogy *//szekrényalatt// vagy *//Mátrainélkül// (de: //efelé//). De vajon miért? Valóban indokolt a névutót szónak tekinteni, vagy egyszerű hagyománnyal van dolgunk — melyet hazafiúi kötelesség betartani, de amelynek (mint bármely hagyománynak) nincs helye a tudományban? Magyarán: azért, mert valamit hagyományosan szónak szoktak tekinteni, nincs jogunk annak tekinteni, hacsak nem tudjuk bizonyítani, hogy csakugyan szó.

Szó-e tehát a névutó? A jelentése semmivel sem önállóbb, mint a //-ban, -hoz, -on// típusú határozóragoké; ezek ugyanúgy módosítják a gazdaszó jelentését, mint a //mögött, felé, nélkül.// Nagyjából ugyanazt jelenti a //pénz nélkül,// mint a //pénztelenül.// Egyszerű véletlen, hogy melyiket melyikkel fejezi ki a magyar nyelv, tehát hogy a „mögött” jelentésre éppen névutót, a „-ban” jelentésre éppen ragot használunk és nem fordítva. Úgy is alakulhatott volna, hogy a //szekrényben//-t úgy kellene mondani: //szekrény benne//; viszont a //szekrény mögött// meg úgy volna: //szekrénymög.// Akár névutót, akár ragot használok, a gazdanévszó ugyanolyan szerepű lesz a mondatban: //A lé beömlött a szekrény alá// mondattanilag ugyanolyan, mint //A lé beömlött a szekrénybe.//

A névutókat hangsúlytalanul ejtjük, a gazdaszóhoz tapasztva, akárcsak a ragokat. A //szekrény alá// ugyanúgy egyetlen szónak hangzik, mint a //szekrényemet// vagy a //Szekrényesi.// Igaz, a kontraszt kedvvéért lehet hangsúlyt tenni a névutóra (//A szekrény ALÁ ömlött, nem a szekrény MÖGÉ!//), de ez nem bizonyít semmit, mert ezt meg lehet csinálni ragokkal is (//A szekrényEN volt, nem a szekrényBEN!//).

Mindez arra mutatna, hogy névutó és rag között nincs különbség, hogy a névutók voltaképpen ragok (tehát toldalékok és nem szavak), csak — ki tudja miért, talán hagyomány­tiszteletből — önálló szónak írják őket, és emiatt a nyelvtanok, szótárak is szóként kezelik őket. Most akkor nézzük meg az ellenkezőjét: mi szól amellett, hogy a névutók valóban szavak és nem toldalékok?

Először is, a magyarban a toldalékok magánhangzója illeszkedést („harmóniát”) szokott mutatni: //szekrény-ben// de //garázs-ban, szekrény-hez// de //tükör-höz.// Ilyen a névutóknál sosem fordul elő: nincs *//garázs mogott// vagy *//szekrény elett.// (Igaz, a toldalékok se mind harmonizálnak: //garázs-ért// és nem *//garázs-árt, bicsérd-ista// és nem *//bicsérd-iste.//) Másodszor is, toldalék hozátételekor a gazdaszó töve kicsit megváltozhat: //konyha// de //konyhá-ban, tükör// de //tükr-ön.// Ilyesmit a névutó sosem tud okozni: nincs *//konyhá mellett, *tükr alá.// Érdekes, hogy a -SÁG sem okoz változást: //marhaság// (nem *//marháság//), ez arra mutatna, hogy névutó, viszont magánhangzója harmonizál (hol //-ság,// hol //-ség//), ezért mégiscsak toldalék.

Az iménti két próba hangtani természetű volt. Amely elem legalább az egyiken pozitívan vizsgázik, azt toldaléknak (ragnak) minősítjük. A //féle// és a //szerű// viszont eszerint nem ragok, hanem szavak (vagyis névutók), mert se nem harmonizálnak (//garázsféle// és nem *//garázsfála, garázsszerű// és nem *//garázs//… pardon), sem nem okoznak tőváltozást (//salátaféle// és nem *//salátáféle//). A helyesírási hagyomány mégis a gazdaszóhoz ragasztja őket.

Még fontosabbak azonban a mondattani próbák, amikor a szórenddel kísérletezünk. Lehet-e egy gazdafőnévhez két ragot tenni? //A szekrényen és ben piszok volt// — nem, ilyen nincs. Számos más módon ki lehet ezt fejezni, de a két ragot //(-en és -ben)// nem lehet „koordinálni”. Lehet-e a névutókat? Próbáljuk ki: //A szekrény alatt és mögött piszok volt.// Kifogástalan. Íme, az első komoly bizonyíték: a névutók egymással koordinálhatók, a gazdafőnevet nem kell megismételni. Ezt a ragokkal nem lehet megcsinálni, azok minden esetben megkövetelik a gazdafőnevet: //A szekrényen és a szekrényben piszok volt.//

Most próbáljuk ki a fordítottját: legyen két gazdafőnevünk, de csak egy ragunk, mondjuk //-ben//: //A szekrény és a bőröndben piszok volt.// Nem, ez sem megy. A rag nem tűri, hogy előtte két gazdafőnevet koordináljunk, a ragot mind a kétszer ki kell tenni: //A szekrényben és a bőröndben piszok volt.// És ugyanez névutóval? //A szekrény és a bőrönd mögött piszok volt.// Kifogástalan. Íme a második bizonyíték: a névutó tűri két gazdafőnév koordinációját, azaz nem kell mindegyik után újra és újra kitenni. Persze nem csak kettőt lehet koordinálni, hanem elvileg akárhányat: //A szekrény és a bőrönd és a láda és a dosszié és a búra mögött piszok volt.// A toldalékok azonban minden egyes esetben megjelennek: //A szekrényben és a bőröndben és a ládában és a dossziéban és a búrában piszok volt.//

Beszéljünk most már őszintén: névutónak nevezzük azokat az elemeket, melyeknek jelentése (önállótlan, módosító) és hangsúlyozása (hangsúlytalan, a gazdához tapad) toldalék­szerű, mégis elütnek a toldalékoktól, részben hangtanilag (nem harmonizálnak, nem okoznak tőváltozást), részben mondattanilag (lehet őket is koordinálni meg a gazdafőneveiket is).

Még rengeteg érdekeset tudnék mondani a névutókról (pl. hogy miért //bennem, tőled// és nem *//énben, *tetől// — ezzel mit csinálunk?), meg hogy az //ellenére// vajon névutó-e? És a //dacára,// amelyik a főnév előtt is állhat: //Dacára a nehézségeknek?//… De nyár van, mehetnek a strandra és a mólóra, ám óvják bőrüket a nap és a szél és a szúnyogok és a kullancsok ellen.