== Nádasdy Ádám
= A nyelv atomjai
=== Magyar Narancs, 2006/05/04

Vegyünk két mondatot: //(1) Mátrai a gomblyukába mindig betűz egy szekfűt. (2) A gondos titkárnő épp egy idegen nevet betűz.// — Itt ugyebár két //betűz// van, melyek véletlenül azonos alakúak (görög szóval homonímák). Van egy //betűz-1// ’beszúr’ és van egy //betűz-2// ’betűnként olvas’. Azonosságuk oka nem szótári egybeesés (mint mondjuk a //nyúl-nyúl// esetében), hanem a felépítésük során véletlenül jön létre. A //betűz-1// felépítése [be][tűz], míg a //betűz-2// felépítése [betű][z]. Más-más elemekből, más-más szabályokkal hozzuk létre őket. Az (1)-es létrehozásának lépései: végy egy igét (pl. //tűz//), tégy eléje egy igekötőt (pl. //be//), s kapsz egy újabb igét //(betűz).// Ez a magyarban gyakori és normális. Ugyanígy a (2)-es létrehozása is szabályos: végy egy főnevet (pl. //betű//), tégy utána egy igeképzőt (pl. //-z//), s kapsz egy igét //(betűz).//

Milyen egységekből állnak hát ezek a //betűz//-ök? Mindkettőben két nyelvtani egység bújik meg: //be// és //tűz,// illetve //betű// és //-z.// Világos, hogy a //betűz-1//-ben nem szerepel //betű// egység, vagyis ennek az igének nincs //betű// összetevője, jóllehet e négy hang füzére //(b-e-t-ű)// megtalálható benne; ám ezek a hangok itt egységet nem képeznek, minthogy értelmet nem hordoznak (hiszen nincs szó betűről, írásjelről). Ugyanígy igaz, hogy a //betűz-2// szóban nem szerepel a //tűz// egység, mert senki se tűz semmit sehova.

Amit itt „egységnek” nevezek, annak szakszerű neve morféma (görög szó, azt jelenti: alakelem). A nyelvészet egyik fontos teendője a szövegek egységekre bontása, elemzése, azaz a morféma-analízis. Hogy mi nyelvi egység és mi véletlen hangsor (vagy betűsor, most mindegy), azt az anyanyelvi beszélő többnyire pontosan érzi. Ezért olyan meghökkentő a keresztrejtvény: „becsapással kezdődő savanyúság” — a megoldás ugye //csalamádé,// ám anya­nyelvi elemző készülékünk jelzi, hogy ez játék, hiszen a //csalamádé// nem tartalmaz //csal// egységet, csak //cs-a-l// betűsort. A kereszt­rejtvény-készítés (és -fejtés) nem valódi nyelvi, hanem metanyelvi tevékenység, nem a világról, hanem a nyelvről szól, azzal játszik, arra néz rá kívülről. Márpedig a nyelvben mellékes, hogy a //cs-a-l// sor egyebütt értelmes egységként működhet „becsap” értelemben. Ezt intuitíve mindenki érzi, ám az egységek megállapításánál (tehát a morféma-elemzésnél) nem elég az intuíciónkra vagy önmagában a jelentésre hagyatkozni, mert a nyelvészeti elemzésnek a szerkezeti (strukturális) elven kell alapulnia.

Hogyan bizonyítható a fenti négy elem //(be, tűz, betű, -z)// megléte a magyarban? A kérdés nem triviális. Mi lenne például, ha valaki azt állítaná: a magyar //lány// szó három egységből áll, az első //(l-)// azt jelenti: ’fiatal’, a második //(-á-)// azt fejezi ki: ’ember’, a harmadik //(-ny)// pedig azt, hogy ’nőnemű’? Ez önmagában nem abszurdum, elképzelhető olyan nyelv, ahol ez így volna. A magyarra nézve ezt az elemzést csak azzal lehet elvetni, hogy nem találunk rendszeresen más szavakat, ahol ezek az „egységek” ugyanezt jelentenék (pl. //ny// van a //legény//-ben, pedig az hímnemű). Ha mégis találunk, akkor a szó többi része lesz értelmetlen, például a //fiatal// szóban ott az //l// elem (mellyel állítólag a fiatalságot jelölné a magyar), de akkor most el kéne számolni a //fiata-// résszel. Ugyanígy mondhatnánk, hogy a //báty// szóban megvan az „embert” jelentő //-á-// egység, de akkor meg mit fejez ki a //b-// és a //-ty//? Az elemzés hamar összeomlik, s így kiderül: hiába bontható a „lány” fogalma logikailag-jelentéstanilag három komponensre (ember, nőnemű, fiatal), a magyar nyelvben a //lány// szó elemezhetetlen egység (azaz egy morféma).

A //be, tűz, betű// egység voltához nem fér kétség: önmagukban is előfordulnak (tehát nemcsak morfémák, hanem szavak is), jelentésük állandó, s ha kombinálódnak valamivel, akkor a másik elemnek is megvan a saját értelme (pl. //be-megy, ki-tűz, betű-vetés//; sőt //A gépbe bebetűz egy nevet//). A //-z// nem fordul elő egyedül, mégis nyilvánvaló, hogy egysége a magyar nyelvnek, hiszen jelentése állandó (= igeképző), használata kiterjedt. Példák: //só-z, fertő-z, olló-z, ciki-z.//

De vajon biztos-e, hogy ezek nem oszthatók kisebb egységekre? A morféma a nyelv atomja: olyan egység, mely nem áll egységekből. Ha valami morféma, azt nem lehet elemezni. Láttuk, hogy a //lány// nem elemezhető s ugyanígy kudarcot vallanánk, ha a //be, betű, -z// egységeket megpróbálnánk elemezni. (Hangtanilag elemezhetők, de az más, mert ott már elvész a jelentés. A fizikában is lehet az atomokat elemezni, de akkor már az anyagi tulajdonságok — hogy arany, ólom vagy szén — elvesznek.)

Az egyetlen, amely további vizsgálatot érdemel, a //tűz.// Ennek van egy ’égés’ jelentése, de az főnév, s annyira más, hogy csak azt mondhatjuk: újabb azonos alakúságba botlottunk, mely véletlen, s így érdektelen. Maradjunk a //tűz// igénél: ’(be)szúr, hegyes tárggyal vagy saját hegyes végével bedöfve rögzít’. A //tűz a nap// ennek a metaforikus kiterjesztése: a sugarak mintegy belénkdöfnek. Egészen más a szlengben használatos //tűz// ’sietve távozik’ //(Tűzzünk innen!),// mert ez játékos keresztezése a //tűnik// és a //húz// (= ’elvonul’) igéknek: //Tűnjünk innen × Húzzunk innen = Tűzzünk innen.// Ez egy új, független jelentés; miatta egy harmadik //tűz// szót is föl kell vennünk: //tűz-1// ’beszúr’ és ’süt (a nap)’; //tűz-2// ’égés’; //tűz-3// ’távozik’.

De vajon a //tűz// ’beszúr’ ige nem áll-e két egységből? Mégiscsak feltűnő, hogy éppen //z//-re végződik, mint a //só-z, fertő-z, betű-z.// Mai nyelvérzékünk azt súgja, hogy a //tűz// a //tű// főnévből van képezve, hiszen aki valamit valahova tűz, azt mintegy tűvel erősíti oda — még akkor is, ha a zászlót vagy a célt nem tűvel szoktuk kitűzni, hanem magát a dolgot döfjük valahova, de ennyi kiterjesztése minden jelentésnek lehet (lásd //tűz a nap//). Ha ezt az elemzést választjuk, akkor a //betűz-1// ’beszúr’ elemzése //be-tű-z,// vagyis három egység bújik meg benne: [be] [ [tű][z] ]. Jegyezzük meg, hogy nyelvtörténetileg a //tűz// nem a //tű//-ből jött, hanem mindkettő egy kiveszett //tövik// igéből, melynek jelentése ’belerögződik, behatol, valahol szilárdan tapad’ volt („a nád a sárban tövik”). A mai //tűz// tehát eredetileg //tövez// ’beerősít, bedug mint egy tövet’, s a //tű// eredetileg //tövő// ’a behatoló, a rögzítő’. De a történeti adatok feledésbe mentek, s a mai nyelvi egységeket (morfémákat) csak a mai rendszerből szabad kiszűrni. A //tűz// ige még (űjra)elemezhető //tű-z// gyanánt, mert van //tű,// de a //ráz, nyúz, néz, hoz// és sok más //-z// végű ige már nem tekinthető két egységnek, mert az első felükkel nem tudunk mit kezdeni.