== Nádasdy Ádám
= A The Game
=== Magyar Narancs, 2005/09/15

Azt kérdezik kedves budapesti levelezőim, Balázs és Áron, hogy mit írjon az ember, ha azt akarjuk közölni: egy előadó, akinek neve //The Game,// nem tartja meg koncertjét? Három lehetőséget vázoltak föl: //(1) Lemondta fellépését a The Game; (2) Lemondta fellépését The Game; (3) Lemondta fellépését a Game.// Ugyebár az okozza a gondot, hogy a magyar //a// és az angol //the// ugyanazt a nyelvtani szerepet játssza, mindkettő határozott névelő, s az efféle funkciószavak nem tűrik meg egymás társaságát, a mondat adott helyén — angolban is, magyarban is — csak egy állhat belőlük. (Nem úgy, mint pl. a melléknevekből, azok jól megférnek társaikkal: //Láttam egy édes pici öreg tök cool mozdonyt.//) Nem sérti-e — így az ifjak — a mondattan szabályait az (1)-es megoldás, nem kell-e elhagyni valamelyik névelőt? No de melyiket? A magyart? Az angolt?

Nem egyszerű dolog ez, mert két elv ütközik. Egyfelől a nyelvtani-logikai, másrészt a műveltségi-nyelvtudási. Kezdjük a nyelvtannal. Belelát-e a nyelvtan a tulajdonnév belsejébe? Ugyebár //Elfogyott A Karamazov fivérek,// és nem //Elfogytak…// továbbá //Az Egyesült Államok igyekszik…// (és nem //igyekeznek//). Ez arra mutat, hogy a tulajdonneveket —cím, zenekarnév, intézménynév stb. — láthatatlan „védőkordon” veszi körül, melybe a mondattan szabályai nem tudnak belenyúlni, ezért kénytelenek az egész tulajdonnevet (még ha többszavas is!) egyetlen szóként kezelni és (tartalmától függetlenül) egyes számúnak tekinteni. A nyelvtan nem tud hozzáférni a tulajdonnév belső szerkezetéhez, ezért nem egyezteti számban az igét. A tulajdonnév védőkordonos voltát persze írásban is lehet jelölni: idézőjel, nagybetű, aláhúzás, más szín, stb.

A védőkordon vastagsága, áteresztő képessége nyelvenként változó. Például a nemi egyeztetés — ahol van ilyen, mint a németben — belelát a tulajdonnévbe: //Wir haben eine schöne Fledermaus und einen schönen Rosenkavalier gesehn.// „Egy szép Denevért és egy szép Rózsalovagot láttunk.”.

A névelős tulajdonneveknél az a bökkenő, hogy itt két azonos szerepű funkciószó kerül egymás mellé. Ha két egyforma találkozik, kötelező az egyiket törölni, tehát nincs olyan, hogy *//Benn maradt a táskámban az A gólyakalifa,// hanem (a törölt névelőt //[]//-vel jelölve) //Benn maradt a táskámban [] A gólyakalifa.// Vegyék észre, hogy most úgy elemeztem, hogy a címbéli névelő maradt meg, és a mondatbéli törlődött előle, nem úgy írtam, hogy //Benn maradt a táskámban a [] Gólyakalifa.// De bizonyítani kéne, hogy jól jártam el. Ha két //egy// névelő találkozik, akkor melyik lökődik ki? //Vettem [] Egy magyar nábobot// (tehát a mondatbéli), vagy //Vettem egy [] Magyar nábobot// (tehát a címbéli)? (Vigyázat, most nem a helyesírásról beszélek, azt nézze meg a szabályzatban, akit érdekel.) Igaz-e, hogy mindig a mondat enged, s a tulajdonnév szent és sérthetetlen, tehát az elsőnek adott elemzések helyesek?

Ráadásul ha különbözik a két névelő, nem mindegy a sorrendjük: //A polcon van egy A gólyakalifa.// Ez ugye nem megy? Ehelyett vagy a címbéli névelőt hagyjuk el: //A polcon van egy [] Gólyakalifa// (talán mert a határozott névelő könnyebben „visszakereshető”, például a moziműsorban is átugrik fölötte az ábécérend, míg az „Egy…” kezdetű filmeket az E betűhöz teszik!), vagy körülírást alkalmazunk: //A polcon van egy A gólyakalifából,// vagy //A polcon van [] A gólyakalifa egy példánya.// (Utóbbi megoldások a nyelvésznek kevésbé érdekesek, olyanok, mint a genetikusak az örökbefogadás.) Ha viszont fordított a sorrend, tehát határozott névelő kint, határozatlan bent, akkor sokkal jobb: //Megvettem az Egy magyar nábobot. A legjobb volt az Egy kiállítás képei.// (Vajon miért…?)

Mármost a másnyelvű címeknél a nyelvtan — gondolnánk — nem nyúl bele a védő­kordonba (hiszen ott számára értelmetlen szavak vannak), így elvileg megfér egymással a mondatbéli és a címbéli névelő: //Megírta a Die Zeit. Van itt valahol egy L’Humanité? Mindig a La Guardia reptéren szállunk le. Ezt elemzi a The Wall Street Journal// (talán ez //The// nélkül jobb?) .// Baudelaire ekkor írta a Les fleurs du malt. Felcsendültek a La Cumparsita ismerős hangjai.//

Ha azonban az idegen szó nem cím, hanem valaminek a neve, akkor előtolakszik a másik elv: a műveltség, amennyiben a magyar használó tudja, hogy az az idegen szó névelő. Ha a nyelvtan nem is, de az ő feje belelát a tulajdonnévbe. Ezért a reáliák (= a tényleges dolgok) nevében megszokott az idegen névelő elhagyása. Ugyanakkor az állítmányt nem tesszük többesszámba, tehát nincs teljes nyelvtani egyeztetés: //Ekkor oszlott föl a [] Beatles// (nem //a The Beatles,// de nem is //oszlottak//). //A [] Rolling Stones ma is népszerű. Akkoriban ő még a [] Who-ban játszott.// (vagy mégis //a The Who-ban,// mert olyan fura rövid nevük van?). //Nálunk turnézott a [] Royal Shakespeare Company. A [] London Eye igazi turista-attrakció. Párizsban kimentünk a [] Défense-ba. Van jegyünk a [] Red Hot Chili Peppersre.// Viszont mégis: //Rajta van a Los Bravos cédéjén. Előadja az I Musici di Roma. Milyen széles a La Manche-csatorna?//

Reáliák esetén tehát már inkább elhagyjuk az idegen névelőt — de a magyart itt sem. Azt kifejezetten rossznak érzem, hogy *//Lemondta fellépését The Game.// Hiszen olyan sincs, hogy *//Megírta Die Zeit.// *//Itt fog koncertezni The Animals.// *//L’Humanité ma már nem befolyásos lap.// *//Megvetted The Independent mai számát?// *//Föllépett La Traviatában.//

Összefoglalva: másnyelvű névelős mű- és sajtócímekben az a szokványos, hogy (a fenti kulcsszámokat használva) megmarad mindkettő: //(1) Megírta a Die Zeit.// Esetleg csak a magyar (tehát a mondatbéli): //(3) Megírta a Zeit.// De a magyar névelőt nem lehet törölni: //(2)// *//Megírta Die Zeit.// Ezzel szemben dolgok (pl. együttesek) nevében az idegent el szoktuk hagyni: //(3) Lemondta fellépését az Animals,// vagy esetleg marad mindkettő: //(1) Lemondta fellépését a The Animals.// De itt se megy úgy, hogy a magyar névelő törlődik s csak az idegen marad: //(2)// *//Lemondta fellépését The Animals.// Én mint vérmagyar, azt mondom: névelőt a pofájukba! Sőt: a the pofájukba! Főleg ha a név rövid, vagy nem olyan közismert, mint mondjuk a Beatles. Én az (1)-es mellett szavazok: //Lemondta fellépését a The Game.//