== Nádasdy Ádám = Áraink az áfát tartalmazzák === Magyar Narancs, 2007/10/18 Őszintén megmondom, a szórenddel kevesebbet foglalkozom, mint kellene. Például ezt írja levelében Szabolcs barátom: „Alapszabály (volt) a magyarban, hogy mindig a hangsúlyos elem áll elöl a mondatban. Manapság, gyanítom, angol hatásra, ez legalábbis inog: //The question IS… A kérdés AZ…// Hogy Petőfivel jöjjek: //Rabok legyünk, vagy szabadok: a kérdés AZ?// Ez így átszabja a mondat egész hanglejtését, oda viszi föl a hangsúlyt, ahol le kéne ejteni. Sokszor azonban a mondat értelme is bánja. Egyszer fölhoztam azt a példát neked, hogy (1) //Áraink az áfát tartalmazzák.// és nem értetted, mi a bajom vele. Szerintem így jobb lenne: (2) //Áraink tartalmazzák az áfát.// de persze még jobb úgy, hogy (3) //Áraink az áfát is tartalmazzák.//” Végül hozzáteszi: „No, ennyi vaskalapos dohogás mára elég is.” Kedves Szabolcs, nem kell mentegetőznöd: nem vagy nyelvész, dohogj, amennyit akarsz, hiszen attól kultúra a kultúra, hogy az embereknek van véleménye egymás cselekedeteiről, ideértve azt is, hogy egymás nyelvi viselkedését kifogásolják. Ezt nem szabad letiltani: csak azt kell megérteni, hogy eme kifogásoknak nincsen tudományos — esetünkben nyelvészeti — alapja. Bárki dohoghat, kivéve a nyelvészt: neki nem lehet véleménye az általa elemzett adatokról. No de térjünk a tárgyra, hiszen a nyelvtan érdekesebb, mint a kultúra. (Tegye föl a kezét, aki nem így látja. Senki? Köszönöm.) Először is az angol hatás. Manapság divatos mindenben angol hatást látni, de itt inkább az ellenkezője igaz: a Szabolcs által jobbnak tartott (2) felel meg az angolnak //(Our prices include VAT),// és nem a kifogásolt (1), ami az angolban sohasem fordulhatna elő //(*Our prices VAT include).// Szóval ezt ejthetjük. Amit Szabolcs egyébként mond — „mindig a hangsúlyos elem áll elöl a mondatban” —, abban van igazság, de túl van általánosítva. Ilyen alapszabályt a nyelvészek nem találtak, ez inkább afféle házirecept, ami jól működhet annak kezében, aki tud vele bánni. A házirecept szerint például ez a mondat másodlagos szépségű: (4) //A strand fölött körözött egy sas.// lévén hogy itt a leghangsúlyosabb, leginformatívabb elem a //sas,// így inkább őneki kellene elöl állnia: (5) //Egy sas körözött a strand fölött.// Én nem érzem, hogy minőségi különbség volna köztük, de a következő biztosan ugyanilyen jó, ha nem jobb: (6) //A strand fölött egy sas körözött.// Nézzük meg, miért érezheti Szabolcs egyformán normálisnak az (5–6) megoldást, míg a (4)-et kevésbé. Az (5–6) közös vonása, hogy a //sas// az ige előtt áll (//egy sas körözött// van mindkettőben), míg a 4-ben az ige után áll //(körözött egy sas).// A házirecept úgy fogalmaz: „elöl álljon a mondatban”, ám valójában — burkoltan és pontatlanul — arra a szabályra céloz, hogy a magyarban a hangsúlyos elem normálisan az ige előtt áll. Az ige előtt, nem úgy általában a mondat elején! A mondat elején ugyanis éppen egy kevésbé hangsúlyos bevezető rész (a topik) szokott állni, s ezt követi a hangsúlyosabb „újat közlő” rész (a komment). A kettőt ferde vonallal választom el; lássunk néhány ilyen topik–komment fölépítésű mondatot: //Irén / NYOMOZÓ.// //A gyöngyösi fiókvezető felesége / EPERJESRŐL származik.// //Goethe / NEM volt vérbeli szerelmi költő.// (6) //A strand fölött / egy SAS körözött.// A vonal előtti rész, a topik mindig valami már ismertet, már szóba kerültet jelöl. Így lehetne átfogalmazni: //Ami Irént illeti, ő…; A gyöngyösi fiókvezető feleségéről azt mondhatom, hogy…; Ami Goethét illeti, ő…; Ha azt kérdezed, mi látszott a strand fölött, nos…// A vonal utáni rész a komment, s az ennek elején álló szó (mely sokszor a mondat közepén található) a mondat leghangsúlyosabb eleme, a FÓKUSZ. Adódhat persze úgy, hogy a topik hiányzik, és a mondat rögtön fókusszal-kommenttel kezdődik, s így látszólag érvényesül Szabolcs házireceptje, de ez határeset: //Ø / BABITSCSAL kezdjük a felsorolást.// //Ø / Egy TEMETÉSRE jöttünk föl Pestre.// Talán észrevették, hogy a példákban egyszer sem volt maga az ige a fókuszban. Ez ugyanis elég ritka. A magyarban az ige jobban szeret a fókusz után „csüggni” (hangsúlytalanul állni), mint a fókuszba kerülni. Néha mégis az ige megy a fókuszba, ha valamilyen kontrasztot kell kifejezni. Például azt kérdezi valaki: „Babits szerepel a felsorolásban?”, erre azt lehet válaszolni: //Babitscsal / KEZDJÜK a felsorolást.// Babits most a topikba került, mivel ő itt a téma, nem ő az „új”, hanem a kezdés ténye. A topikba egyébként több dolog is pakolható. Erre a mondatra: „Menni kell Magdi nénihez? Szerintem megint madártejet fog adni.” az lehet a válasz: //Magdi néni a madártejet / JÓL csinálja!// Magdi néni és a madártej adva van (ezért topik), a mondat információs főcsapása az, hogy jól csinálja, ez kerül a fókuszba. „Ami Magdi néni és a madártej kapcsolatát illeti, azt a jól csinálás fogalmával írhatom le.” Nincs ez másképp az áfa esetében sem. A vevő azt kérdezi magában: „Mi a viszony az árak és az áfa között?” S a terméken a felirat válaszol: (1) //Áraink az áfát / TARTALMAZZÁK.// Talán ezért nem a (2) megoldást választották a felirat szövegezői, hiszen ott csak az //áraink// van topikba téve („topikalizálva”). Vegyük észre, hogy az (1) mondatot úgy is ki lehetne mondani, hogy az //áfa// legyen a fókusz. Ekkor az ige „csüggni” fog utána, hiszen az valóban szabály, hogy az ige hangsúlytalanul csügg a fókusz után: (1a) //Áraink / az ÁFÁT tartalmazzák.// — csakhogy ez furcsa, olyan, mintha az árak mást nem tartalmaznának. A fókusz hajlamos arra, hogy „kizárólagos” értelmezést kapjon: „csak ezt, és nem mást”. Ezen a nemkívánt kizárólagosságon enyhít az //is// betétele. Mint Szabolcs jól érzi, a fókuszt (főleg írásban, ahol nincs hangsúlyozás) az utána tett //is// szócskával lehet kijelölni, s egyben kontrasztív értelmezését gyengíteni: //Na, / TE is jól elkéstél.// (mondhatom akkor is, ha senki más nem késett el) //Ø / Ezt a LÉPCSŐT is meg kéne már csináltatni.//(még ha nincs is más javítandó) (3) //Áraink / az ÁFÁT is tartalmazzák.// Igen ám, de a jogászt, közgazdászt a (3)-as zavarhatja, mivel ez úgy is érthető, hogy az árak az áfa mellett még valami egyebet (pl. jövedéki adót, giccsadót) IS tartalmaznak, azaz lehet az //is//-t szó szerint venni (’továbbá’ értelemben), és nem egyszerű fókuszjelölőnek. Lehet, hogy a feliratszövegező ezért mellőzte az //is//-t, ezért kerülte a (3)-as megoldást. Legalábbis azt gondolom.