== Nádasdy Ádám
= Az igazi nyelvrontók
=== Magyar Narancs, 2006/01/26

Az igazi nyelvrontók persze nem a nyelvet rontják — hiszen a nyelv nem tud romlani vagy javulni, ugyebár — hanem azt a dolgot, amiről beszélünk. Számos nyelvben vannak képzők vagy hasonló elemek, amik a szó értelmét rosszra, végzetesre fordítják, azt fejezik ki, hogy a dolog rosszul valósul meg, mintegy a maga torzképét adja. A németben ilyen használata van az //un-// előképzőnek: például //Wetter// ’időjárás’, de //Unwetter// ’ítéletidő, zivatar’. Vagyis annyira rossz idő, hogy az már egy tragédia. Hasonlóképpen //Tier// ’állat’, de //Untier// ’szörny’. És ezért mondhatjuk az emberi mivoltából kivetkőzött, gonosz vagy kegyetlen emberre: //Unmensch.//

Vegyük észre, hogy most nem fosztóképzőkről beszélünk, tehát itt az //un-// nem negatív értelmet ad a szónak, nem azt jelenti, hogy ’nem X’. A német //un-// lehet egyszerű fosztóképző, például //sicher// ’biztos’ //unsicher// ’bizonytalan’ (= nem biztos), és ugyanígy az angol //un-// is: //happy// ’boldog’, //unhappy// ’boldogtalan’ (= nem boldog). A magyarban ilyen fosztóképző a //-talan,// például //zsírtalan.// Ezek nem rontóképzők, mert egyszerűen negatív értelműek. Az //Unwetter//-re azonban nem mondhatjuk, hogy az ne volna időjárás; az //Untier// is állat, csak testileg torz, az //Unmensch// is ember, csak lelkileg torz. Vagyis az, de rosszul az. (A magyarban néha az //-atlan// lehet rontóképző, pl. //ízetlen,// ami ugyebár nem azonos az egyszerű negatív //íztelen//-nel.)

A latinban rontó céllal használható a //per-// igekötő, például //perverz.// Ennek alapja a //vertere// ’fordulni’ ige, amit más, ártatlanabb igekötőkkel ismerünk a magyarban is: //konvertál// ’átfordít’, //extrovertál// ’kifelé fordít’. A rontóképzővel ellátott //pervertál// eredetileg annyit jelent: rossz irányba fordít, helytelen útra visz, a //perverz// tehát ’rossz felé fordult, elcsavarodott, megvetemedett’ értelmű, s innen az erkölcsi (újabban szexuális) értelem: rossz irányba fordult, beteges hajlamú. Érdekes, hogy a //perverz// régi magyar fordítása, az //elvetemült// ma már csakis ’gonosz, gátlástalan, ártó’ értelmű, ezért volt szükség a 20. század elején a //perverz// mint pszichológiai műszó bevezetésére: végül is egy kis perverzió még nem jelenti, hogy az ember gátlástalan vagy gonosz lenne, vagy ne szeretné embertársait. (Sőt.)

Vannak még szép latin példák: az //ire// ’menni’ ige rontóképzős alakja, a //perire// annyit tesz, mint rosszul, rossz felé menni, azaz ’tönkremenni, elpusztulni’. Ebből van a francia //périr,// az angol //perish.// Talán sokan ismerik még a //perfídia// ’hitszegés’ szót (Ó, hogy becsapott az a perfid alak, mondta nagyanyám); ebben a //fidere// ’bízni’ ige rontóképzős alakját látjuk.

Az angolban valamikor termékeny fosztóképző volt a //for//-, de ma már csak egy maroknyi szóban él. Például a //get// ige alapjelentése (régen is, ma is) ’megfog, elkap, hozzájut’ — ennek rontóképzős alakjaként jött létre a //forget,// melynek eredeti jelentése tehát ’rosszul fog, ügyetlenül ragad meg’, azaz ’kicsúszik a kezéből, elenged’; ebből alakult ki szép metaforával a mai ’elfelejt’ értelem, hiszen amit elfelejtek, az mintegy kicsúszik az emlékezetemből: rosszul tartom az eszemben.

A német nem volna német, ha nem volnának benne hasonló finomságok. Az angol //for-// rontóképző német rokona az ősi //ver-// igekötő: például //sagen// ’mondani’, //versagen// ’csődöt vagy csütörtököt mondani, bemondani az unalmast’. Érthető: az automatába bedobom a pénzt, az azonban rosszul beszél hozzám vagy meg se szólal — azaz megbolondul vagy elakad. (A német //vergessen// ’elfelejteni’ is ugyanaz volt eredetileg, mint az angol //forget.//) Vagy itt van a //schwören// ’esküdni’, melynek rontóképzős alakjából van a //Verschwörung// ’összeesküvés’: ugyebár nem fosztóképző, hiszen nem arról van szó, hogy a résztvevők ne esküdnének. Nagyon is esküsznek, csak valami rosszra.

A magyarban az igék rontóképzője az //el-// igekötő. Óvatosan kell kiválogatni az idevágó alakokat, mert az //el-// nek számos más jelentése is van. Előbb ezeket nézzük át, hogy lássuk: ezek nem rontóképzők. Az //el-// elsősorban távolodást fejez ki //(elúszott, elszállították, elenged),// aztán elkülönítést, megfosztást //(ellopták, elzárta előle; elszerette a barátja feleségét),// aztán beteljesülést, befejezést //(elégeti a levelet, eljátssza a darabot, elköti a sebet, elavul, elad, eldeformál),// aztán folyamatos, töretlen cselekvést //(eláll a spejzban, elszórakozik, elvan a könyveivel, eltanítgat a nyugdíjig),// végül egy lelkiállapot vagy helyzet hirtelen beálltát //(elsírja magát).// Most nem ezekről van szó, hanem olyanokról, ahol az ige maga teljesen semleges értelmű, s az //el-// hozzátétele annyit jelent: csinálta, de rosszul, rossz irányban, rossz eredménnyel. Ilyenek: //elmér, elszab, elrajzol, elír (elírták a nevét), elhallottam a címet// (= rosszul hallottam); //elkezelték a gyomorfekélyét, elneveled a gyereket, elszervezte a műsort, eltaktikázza magát.//

Az //el-// rontóképzőt nem lehet akármihez hozzátenni, nincs olyan, hogy *//Sajnos eltanultam az anyagot, úgyhogy megbuktam a vizsgán.// De azért van némi termékenysége, azaz itt-ott képződnek új alakok ezzel: //elsóz, elcukroz, elborsoz// (olyan azért nincs, hogy //elpaprikáz, elhagymáz//?). Ezekhez mit szólnak: //Szerintem elmustároztad ezt a mártást. Kicsit eltervezték a házat, úgyhogy nincs rajta bejárat; Valahogy elfordították a szöveget, ennek semmi értelme.//

Az //elnéz-//zel vigyázni kell, mert voltaképpen két különböző szó: egyfelől ’megbocsát’, amiben a távolodást jelentő //el-// van, tehát ’nem néz oda, eltekint a dologtól’. De amikor azt mondom: //Bocs, elnéztem a menetrendet,// az már az igazi rontóképző. Még nagyobb óvatosságot igényel az //elért// ige. Régebbi jelentése ’megért, fölfog’ (//Elértette a célzást//), azaz itt az //el-// a beteljesülést, befejezést fejezi ki. Ma azonban inkább rontóképzős alaknak érzik a beszélők: //Sajnos elértettem a telefonszámot, ezért hiába hívogattam.// Vagyis a két //elért-// nek pont ellentétes a jelentése: a régebbi azt jelenti ’jól ért’, az újabb azt jelenti ’rosszul ért’! Ezt jól elcsináltuk.