== Nádasdy Ádám
= Gatunk, getünk
=== Magyar Narancs, 2003/08/28

A nyelv annyira bonyolult, hogy a nyelvész igyekszik a szabályokat szétszortírozni, a nyelvtan különböző fejezeteibe sorolni, hogy valami rend legyen. Például a //Mátrai barackot evett// mondatban az //evett// alak problematikus képzésű (hiszen az //esz-// tőből nem feltétlenül következik ez a múltidejű alak, lehetne éppenséggel *//ett// is), ám az egész mondatot ezért nem akarjuk rendhagyónak minősíteni, hiszen a szórend, a mondatrészek viszonya szabályos. Ezért azt mondjuk, hogy az //evett// mint szó alaktanilag problematikus, de ez nem teszi magát a mondatot problematikussá, hiszen az ugyanolyan sima mondat, mint a //Mátrai krimit olvasott.//

Máskor a hangtant kell leválasztani a nyelvtanról: érdemes azt mondani, hogy a //szponzor-tól, vákuum-tól, sofőr-től, attitüd-től// szavakban ugyanaz a rag van, jóllehet egyszer //-tól,// egyszer //-től// alakban jelentkezik. Igen, mondjuk, de ez nem nyelvtani, hanem hangtani kérdés, a //-tól// automatikusan //-től//-re változik, ha a szó utolsó magánhangzója „magas”, tehát //szponzor-tól, vákuum-tól,// ellenben //sofőr-től, attitüd-től.// Ez a nyelvleírás hangtani fejezetébe tartozik, a nyelvtant voltaképpen nem érinti, vagyis itt egy hangtani jelenség, a magánhangzó-harmónia kényszeríti rá az akaratát a ragra, mely azonban ettől még nyelvtanilag egynek számít.

A nyelvtan egyes fejezetei néha egészen ravaszul nyúlnak bele egymás hatáskörébe, s nem könnyű őket szétválasztani. Figyeljük meg, mi történik, ha egy igéhez -//GAT// gyakorító képzőt teszünk, például //nézeget, terrorizálgat.// Az most ne zavarjon minket, hogy ez a képző is kétféle alakban jelenik meg: //-a-// val és //-e-// vel, ez a fent említett harmónia miatt van, most ezzel nem foglalkozunk, a kettőt egynek tekintjük és nagybetűs //„-GAT”// formával jelöljük. Az érdekes most az, hogy miért jelenik meg a //néz// és a -//GAT// között egy magánhangzó, azaz miért //néz-e-get// és nem egyszerűen *//nézget//? És megfordítva, miért nincs semmi a //terrorizál// és a képző között, azaz miért nem *//terrorizál-o-gat//? Először arra gondolnánk, hogy talán a szóvégi //-z//-hez nem jól illeszkedne a képző //-g//-je, s így kötőhanggal kell feloldani a „csúnya” //-zg-// hangkapcsolatot, ezért lesz *//nézget// helyett //néz-e-get.// Ez azonban nem igaz, a magyar nyelv elviseli a //-zg-// kapcsolatot, hiszen egyfelől vannak olyan szavak, mint //mézga, mozgás,// másfelől — s nekünk ez a fontosabb — a //magyaráz// igéhez simán hozzátehető a képzőnk: //magyarázgat.// A *//nézget// ezen az alapon nem zárható ki. Sőt, létrejönnek ennél „meredekebb” mássalhangzó-kapcsolatok is, melyeket gond nélkül tűr a nyelv: //meresztget, csavarintgat,// tehát még a //-sztg-// meg a //-ntg-// is elmegy. Más igék esetében viszont megint azt látjuk, hogy e hangok közé bekerül egy magánhangzó: //oszt-o-gat, bont-o-gat.// Ha van //meresztget,// miért nincs *//osztgat//? Ha van //csavarintgat,// miért nincs *//bontgat//?

Nos, bármilyen furcsa, a //-GAT// képző nem azt nézi, hogy milyen hangokra végződik a szó, hanem azt, hogy hány szótagú! Úgy szól a szabály, hogy a magyarban a gyakorító képzős igének összesen legalább háromszótagúnak kell lennie. Ha a tő csak egy szótag, akkor be kell tenni egy magánhangzót //(oszt-o-gat, néz-e-get, bont-o-gat),// hogy ez a követelmény kielégüljön. A maga módján hangtani szabály ez is, hiszen a szótagszám hangtani tulajdonság, nincs köze a szó értelméhez vagy egyéb nyelvtani jellemzőihez. A szabály meglepően absztrakt, mert egy „kimeneti követelményt” fogalmaz meg: akárhány szógatú is volt a szabályba való bemenetkor az ige, a „kimenet”, tehát a //-GAT// képzős alak legyen legalább háromszótagú. Az ilyen kimeneti szabályt „sémának” vagy szakszóval „templátumnak” nevezzük. A magyar gyakorító igének tehát háromszótagos templátuma van. Ha az alapige kettő vagy több szótagú //(olvas, terrorizál)// akkor persze nem történik semmi, hiszen a templátum amúgy is kielégül: //olvas-gat// (3 szótag), //terrorizál-gat// (5 szótag). Ám ha az alapige egyszótagú, akkor a //-GAT// hozzáadása még csak két szótagot eredményez (*//nézget, *bontgat// stb.). A nyelvtan kimeneténél őrködő szabály ezeket hozzáméri a sémához, azaz megnézi, hogy megvan-e a három szótagjuk, s mivel nincs meg, visszadobja őket. Ekkor működésbe lép a magánhangzó-betoldás, mely képes megreparálni a szót, hiszen minden magánhangzó egyszersmind egy szótag is: a //néz-e-get, bont-o-gat// közepébe voltaképpen nem egy hangot, hanem egy szótagot szúrtunk be! Az így háromszótagosra hízott igealakok már kielégítik a templátumot, és akadálytalanul kijutnak a nyelvtanból (és a szánkból) a szabad levegőre.

A szabály igen termékeny, szinte bármilyen igéhez a beszélők hozzáragaszthatják a //-GAT// képzőt, a fenti templátum tiszteletben tartásával: //emailezget, kreditálgat.// Érdekes, bár nem meglepő, hogy az igekötő a szótagszámba nem számít bele: //ráncol — ráncolgat,// de //rátol — rátol-o-gat,// nem *//rátolgat,// pedig ez utóbbiban is megvan a három szótag, de a szabályt nem lehet átverni, az igekötő hangtanilag nem része a szónak (ezért nem is harmonizál: //ránéz// és nem *//rénéz//).

Nem titkolhatjuk el, hogy van egy kis csoport, amely nem üti meg a kívánt három szótagot, és két szótaggal mintegy átcsúszik a léc alatt. Ezek azonban többnyire homályos tartalmúak, nemigen bonthatók logikailag „ige+//GAT//” összetevőkre. (Úgy is mondhatjuk, bennük már döglött a //-GAT// képző.) Ilyen például a //hallgat, rángat (= ránt+gat), szaggat (= szak-+gat).// Hogy a //hallgat//-ban már nem kereshető vissza a //-GAT// elem, azt az is mutatja, hogy képezhető belőle új, szabályos gyakorító alak: //Esténként olvasgatom a lapokat, hallgatgatom a rádiót.// Két szótaggal átcsúsznak még az olyanok, mint //jaj+gat, bé+get, nó+gat (= no!+gat),// de hát ezek se egészen normálisak, mert nem igéből vannak képezve.

Gyerekek! Gyűjtsetek ti is ilyeneket szüleitek, nagyszüleitek beszédében! Arra azonban vigyázzatok, hogy a //mozgat, sürget// típusúak (bár külsejük és pettyeik alapján ilyennek látszanak), egészen más fajba tartoznak, ugyanis ezek //moz(o)g+AT, sür(ö)g+AT// felépítésűek, más képzővel vannak ellátva, s így a //-GAT// templátumszabály számára láthatatlanok.