== Nádasdy Ádám
= Kivétel erősíti a szabályt
=== Magyar Narancs, 2004/04/01

Mit csinálunk akkor, amikor valamiből kevés van? Azt mondjuk rá: rendhagyó. Abnormális, azaz a normától eltérő. Ha a ritkát abnormálisnak minősítjük, ezzel a rendszert igyekszünk menteni, hiszen ami abnormális, az nem követelhet magának helyet a rendszerben, nem kell a számára új rubrikát nyitni.

A //ló, tő// tárgyesete például //lovat, tövet.// Mit csináljunk ezzel? Mondjuk-e, hogy az //-ó/-ő// végű szavak a tárgyesetben //-v//-vel bővülnek, azaz bevegyük-e ezt a jelenséget a magyar nyelvtanba? Ne vegyük be, mert akkor azt kellene megmagyaráznunk, hogy ez miért nem történik meg számos esetben, pl. //szó — szót// (nem *//szovat,// *//szavat//), //nő — nőt// (nem *//növet//). Mivel sokkal több olyan szó van, amely nem bővül //-v//-vel, jobban járunk, ha a //-v//-vel való bővülést nevezzük rendhagyóságnak, tehát abnormálisnak. Ezzel a //ló, tő//-féle szavak ilyetén viselkedéset a rendszeren kívül helyeztük, kimondtuk: nincs olyan a magyar nyelvtanban, hogy valamely főnév //-v//-vel bővül.

Hogyhogy? — kérdezi az olvasó. — Akkor a beszélők honnan jutnak hozzá ehhez az információhoz, hol tárolják a fejükben azt, hogy e szavak //-v//-vel bővülnek? Hiszen mindenki //-v//-vel mondja ezeket, nincs *//lót,// *//tőt.// Nos, a válasz: a szótárban. (Most ne nyomtatott, valaki által írt szótárra tessék gondolni, hanem a fejünkben lévő, gyerekkorban megtanult adattömegre, a „lexikonra”.) Ha valamit rendhagyóságnak minősítek, azzal kiveszem a nyelvtanból és átteszem a lexikonba, lexikális információnak minősítem, amely nem következik semmiből, hanem egyszerű véletlen. A mai magyar beszélő számára egyszerű véletlen, hogy a //ló, tő// (és még kb. tíz szó) //-v//-vel bővül.

Hasonló ez a fehér holló esetéhez. Biológiában járatos barátom utánanézett: az állatrendszertan nem tud fehér hollóról, azaz ilyen állat nincs. Persze — mondta — genetikai véletlen folytán adódhatnak ilyen egyedek, akiknél a melaninhiány albinizmust okoz. (Nagyon okos fiú.) Vagyis hiába röpköd esetleg néhány ilyen állat, attól még a biológia „grammatikája” (az állatrendszertan) a fehér hollót nem tartja számon. A fehér holló rendhagyóság: lexikális tény, de nem rendszerbeli tény.

A leíró tudományok szeretik a kivételeket, nemcsak azért, mert csámcsogni lehet furcsaságaikon, hanem azért, mert — az ókori bölcs mondás szerint — erősítik a szabályt. Ezen azt kell érteni, hogy ha sikerült izolálnom és lajstromba szednem a kivételeket, utána a szabályt már „erős” formában tudom megfogalmazni, nem kell odaírnom, hogy „általában” vagy „többnyire”. Például ha a //ló, tő//-féléket kivettem a nyelvtanból, akkor már mondhatom: a magyarban minden magánhangzó-végű szó tárgyesete egyszerűen //-t// hozzáadásával képződik, azaz a szabályt százszázalékos erősséggel tudom megfogalmazni. Ha a kivételeket eltettem az útból, csak meg kell nyomnom a „képezd a tárgyesetet” gombot, s a szabály szépen „legyártja” az összes alakot, sőt (és ez fontos!) ha új szót dobok bele, annak is helyesen fogja kiadni a tárgyesetét (azaz a szabály termékeny), pl. //Wagadugu// város a Szaharában: //Megtekintettük Wagadugut.//

Ennél picit bonyolultabb a helyzet, mert a //kefe, kapa// tárgyesete nem pusztán //-t// hozzádásával képződik, azaz nem *//kefet,// *//kapat,// hanem //kefét, kapát.// Ez kétségtelenül kivétel az általános szabály alól, hiszen itt a szóvégi //-a/-e// megnyúlik és //-á/-é// lesz a tárgyrag előtt. Érdemes-e ezeket a szavakat lajstromba venni és berakni a lexikonba? Nem, mert minden //-a, -e// végű szó így viselkedik, sőt új és idegen szavak is engedelmesen nyújtanak, pl. //Nyererét, Dzurindát,// tehát a nyúlás termékeny. Vagyis ezalól a kivétel alól nincs kivétel! Az ilyet alszabálynak nevezzük, és természetesen a nyelvtanban van a helye. Be kell venni a főszabályba, mely most már így hangzik: „a magánhangzó-végű szavak tárgyesete //-t// hozzáadásával képződik, ekkor az //-a/-e// szóvég //-á/-é//-re vált.”

Vegyük észre, hogy a szabály ilyetén megfogalmazásával a //kefe, kapa// „kivétel” volta értelmét vesztette, hiszen a szabályban az ő esetük is benne van: most már ugyanolyan szabályos a //bilit, kaput,// mint a //kefét, kapát.// Igazából nem is az ilyesmit nevezzük kivételnek, hanem — mint fent is tettük — a //ló, tő//-féléket, amiket a szabályba tényleg sehogy se lehet belefoglalni. A „kivétel” szót kétféle értelemben használjuk a mindennapi gyakorlatban. Egyfelől „alszabály” értelemben (ilyen a //kefe, kapa// esete), másfelől „ellenpélda” értelemben, azaz olyan jelenségre, amely sérti, sőt cáfolja az általános szabályt. A //lo-v-at, tö-v-et// sérti és cáfolja azt az általános szabályt, amelyet fent megfogalmaztunk, s amely nem tud semmiféle //-v//-vel való bővülésről. Ezek bizony ellenpéldák (azaz rendhagyóságok), s csak azon a címen tudjuk elhallgattatni őket, hogy kevés van belőlük.

Csakhogy milyen kevés a kevés? Nézzük más szavak tárgyesetét: //géz, kéz, méz — gézt, kezet, mézet.// Háromféle megoldást látunk. Hogyan tudjuk megindokolni a különbséget? A szóelei //g, k, m// nem tehető felelőssé ezért, és a szavak jelentése sem indokolja a különbséget. Gyakoriság? A kéz/kezet típus, ahol tehát a szóban é — e változás van, közepesen ritka, a negyvenet alighanem eléri (réz, szén, kenyér…). Negyven szót még el lehet hallgattatni, mars a lexikonba.

De már a gézt //(gőzt, kéjt…)// és mézet //(őzet, fejet)// között nem szívesen támaszkodunk a gyakoriságra, mert ugyan a //gézt//-féléből sokkal több van, a //mézet//-típus is pár százra rúg. Ennyi rendhagyóságot ki szeretne? Ilyenkor két dolgot tehetünk: megadjuk magunkat és azt mondjuk, két ragozási osztály (két „deklináció”) van a magyarban, a -t tárgyragos //(gézt)// és az -et tárgyragos //(mézet),// pontosan úgy, ahogy a németben van hím-, nő- és semleges nemű ragozás. Honnan tudja a beszélő, hogy melyik szó melyik osztályba tartozik? Hát a lexikonból, hiszen a fejünkben (mint a németben a nemeket) tárolni kell, hogy a szavak a gézt vagy a mézet mintájara mennek-e. A másik megoldás a termékenység: látható, hogy az újabb szavak a //gézt// mintáját követik: //kvízt, fritőzt, blúzt// (és //bluest//!), //Alcatrazt, Ózt.// Ezen az alapon a //mézet// típusúakat mégiscsak lehet rendhagyónak nevezni: ugyan sokan vannak, de már nem termékenyek, a //gézt// legyőzte őket, tehát a //mézet//-féleket kell csak megjelölni, a //gézt//-féléket pedig vidáman gyártja a gép.