== Nádasdy Ádám
= Lehetségtelen
=== Magyar Narancs, 2005/06/30

Azt írja kedves olvasóm, Bédy László: „A közelmúltban hallottam két érdekes, sőt fülsértő szót: //lehetségtelen// és //haszonságtalan.// Utóbbit X. Y. miniszter úr szájából. Tudomásom szerint ilyen szavaink nem léteznek, szótár sem tartalmazza őket. Kicsiny kutatómunkám eredménye szerint: //lehet//: szótő, //-etlen//: fosztóképző, //-ség//: elvontfőnév-képző. Nagy örömmel töltene el, ha olvashatnám értekezését a fosztóképzők (vagy egyáltalán a képzők) használatáról.”

Arra persze nem tudok reagálni, hogy kinek mi fülsértő, hiszen esztétikai, ízlésbeli kérdésekkel a nyelvészet nem foglalkozik. Tény, hogy mindkét szó, a //lehetségtelen// és a //haszonságtalan// is szokatlan, egyiket se hallottam még, de ez nem érv a létezésük ellen. Hogy valamely szótár tartalmaz-e valamit vagy sem, ugyancsak nem lehet szempont, hiszen a szótárt emberek készítik, mindent nem tehetnek bele, nem is akarnak, terjedelmi vagy egyéb megfontolásból. A szótárra hivatkozni olyan laikus hiba, mint azt mondani, hogy egy patak azért nem létezik, mert a térképen nincs rajta. Ahogy a térkép jól-rosszul ábrázolja a Föld (tőle függetlenül létező) felszínét, úgy ábrázolja a szótár jól-rosszul a nyelv (tőle függetlenül létező) szókincsét.

A -SÁG (és hangtani változata, a //-ség//) ügye egyszerű: mint elvontfőnév-képzőt bármely főnévhez vagy melléknévhez hozzá lehet tenni „valamilyen formában létezés, valamilyen mivolt” jelentéssel: //Az irodám azelőtt fürdőszoba volt, és most is érződik rajta a fürdőszobaság.// A Madagaszkár című rajzfilmben a békés oroszlán majdnem megette barátját, a zebrát (bele is harapott a fenekébe), mert //kitört rajta az oroszlánság.// Ha egy szabály ennyire produktív (= termékeny), akkor nemigen van értelme azt kérdezni, hogy az általa működés közben („on line”) létrehozott dolgok léteznek-e, azaz hogy létezik-e a magyarban //fürdőszobaság// meg //oroszlánság// szó: ezek potenciális szavak, mert van egy szabály, mely bármikor létrehozhatja őket. Humboldt német nyelvész ezt így fogalmazta meg: a nyelv nem „ergon” (= mű, termék, készítmény), hanem „energeia” (= működés, teremtőerő, készítő­képesség, azaz energia). Ma úgy mondanánk: a nyelv nem produktum, hanem generátor.

Létezik a -SÁG-nak egy ma már nem termékeny alkalmazása, amikor csoport- vagy gyűjtőnevet képez, pl. //hegység, hallgatóság, vezetőség, a hazai szlovákság.// Ilyet ma már nem képezhetünk, nem mondhatjuk, hogy *//A kerékpárosság kedveli a parkot.// Fordítva nincs akadálya, mert bár létezik a terméketlen //igazgatóság/1// mint csoportnév (= ’az igazgatói iroda és annak dolgozói’), pl. //A főnök bőröndjét Mátrai egészen az igazgatóságig vitte//; emellett bármikor létrehozható a termékeny //igazgatóság/2// mint elvont főnév: //Mátrai egészen az igazgatóságig vitte// (= ’igazgató lett’). A //lehetség// és //haszonság// alakok legföljebb azért furcsák, mert a //lehet// igei tő (bár vö. //tehet-ség//), a //haszon// meg főnév ugyan, de nem fejez ki tulajdonságot, mivoltot, így ezek végén a -SÁG szokatlan.

A fosztóképző, a -TLAN jóval érdekesebb. Először is, mert három alakja van: -TLAN,  TALAN, -ATLAN (mindezek léteznek //e//-vel is). A -TLAN alapalakot csak magánhangzó-végű szavak után találjuk: //gyanú-tlan, erő-tlen.// A hosszabb -TALAN forma áll a többi esetben, vagyis ha a szó mással­hangzóra végződik: //hús-talan, kilincs-telen, gusztus-talan, tisztesség-telen.// Főneveknél a képzés termékeny, bármikor gyártódhatnak új vagy szokatlan szavak: //El tudsz képzelni egy szambá-tlan Brazíliát? Egy valcer-telen Bécset? Szeretnéd Kaliforniát schwarzenegger-telen-íteni?//

Ha csak ez a két alak létezne, azaz magánhangzó után -TLAN, mássalhangzó után -TALAN, akkor egyszerű volna a dolgunk. Csakhogy van egy harmadik alakváltozat is: az -ATLAN, pl. //ház-atlan// (és nem //*ház-talan//), //fül-etlen, alkalm-atlan// (és nem *//alkalom-talan//), //értelm-etlen.// Ez akkor használatos, ha a főnév, melyhez ragasztjuk, úgynevezett „nyitótő”: ez leegyszerűsítve annyit jelent, hogy tárgyesetben -AT ragot kap //(ház-at, fül-et).//Hogy lássuk az ellenpéldát: a //láp, hős// szavakhoz — mivel nem nyitótövek, tárgyesetük nem *//lápat, hőset,// hanem //lápot, hőst// — a fosztóképző a rendes -TALAN formában járul: //láp-talan//(és nem *//lápatlan//) //vidék; hős-telen// (és nem *//hősetlen//) //korban élünk.//

Ige után csakis az -ATLAN állhat, pl. //tanul-atlan, tör-etlen, privatizál-atlan, hidro­génez-etlen// (és nem //*tanul-talan, *tör-telen,// stb.). Érdekes, hogy a fosztóképzőt termékenyen csak tárgyas, cselekvést jelentő igékhez lehet hozzátenni, és az eredmény mindig passzív értelmű, tehát azt jelenti: „akit nem …-tak, amin nem hajtották végre a dolgot”, pl. //hív-atlan vendég, hidrogénez-etlen haj, megtanul-atlan anyag.// A többi igének vagy nincs fosztóképzős alakja //(*fut-atlan, *evez-etlen, *utál-atlan),// vagy egyedi kivételként élnek: //függ-etlen, hall-atlan, tanul-atlan (ember).//

Melléknevekhez a fosztóképző termékenyen nem járul, nem képezhető *//elegáns-talan ruha,// *//kék-telen ég,// *//buddhistá-tlan eszmék.// A meglévő fosztóképzős melléknevek mind hagyományos formák: //bátor-talan, hű-tlen, magyar-talan.// Kivétel a kivétel alól, ha a melléknév //-i// képzős, mely esetben mindig az -ATLAN változat áll: //művész-i-etlen, elvtárs-i-atlan.//

Ahol vannak termékeny/terméketlen párok, mindig a terméketlen a sajátos jelentésű (hiszen különben mi tartaná életben?). Ilyen terméketlen képzésű, azaz ma már szabálytalan a //szeplő-telen (szűz), íz-etlen (tréfa), álm-atlan (éjszaka),// viszont termékeny képzésű (s így logikus jelentésű) a //szeplő-tlen (bőr), íz-telen (gyógyszer), álom-talan (alvás).//

A fosztóképzőt tehát a beszélők a nyelvtan három szintjén is egyeztetik a tővel, mielőtt használnák: a hangtan szintjén (mire végződik a tő?), az alaktan szintjén (nyitótő?, //-i// képzős?), illetve a mondattan szintjén (tárgyas cselekvésige?, melléknév?). Ha mindezt egyeztették, akkor a fosztóképző teljesen termékeny. Egyaránt szabályos és értelmes a //barátságtalan// és a //baráttalanság.// Ha Bédy úr //lehetségtelen, haszonságtalan// adatai nem nyelvbotlások, akkor — mechanikus értelemben — szabályosak. Lehet, hogy alkotójuk úgy érezte: mást fejeznek ki, mint a hagyományos //lehetetlen, haszontalan//?