== Nádasdy Ádám
= Meg lesz mondva a tuti
=== Magyar Narancs, 2006/03/09

Azt írja kedves olvasóm, Kövecsi Anikó: „Már régóta foglalkoztat a mai magyar nyelvben használt passzív szerkezetek elszaporodása (//Meg lett mondva a gyereknek…, El lett intézve,// stb.), és ezt valahogy nem érzem a magyar nyelv sajátjának. De lehet hogy az, és nem tudok róla.” Nos, ez a szerkezet valóban keresi a helyét a magyarban, sokan használják, sokan kerülik. Nem mostanában szaporodik el, száz évvel ezelőtt is viták kereszttüzében állt. Elemei: a „létige” (//lett/lesz//) plusz egy ige -VA végződésű alakja (határozói igeneve). Egy jellemző példával: //A zsúfoltság miatt a szolgálati fülke is ki lett nyitva.// Nevezzük ezt „ki lett nyitva” szerkezetnek. Maga a -VA végű igenév magyar sajátság, más nyelvben ilyet nem ismerünk, tehát használata kifejezetten magyaros — a vita azon van, hogy mivel van összekapcsolva.

Anikó példái azért passzív (azaz szenvedő) értelműek, mert az igazi cselekvő nincs megnevezve. //Meg lett mondva a gyereknek// = Valaki megmondta; //El lett intézve// = Valaki elintézte; //Ki lett nyitva// = Valaki kinyitotta, nyilván a kalauz, de nem akarom megnevezni. //Kitöltöm a teát, de aztán legyen megidva!// — mondta a bejárónő, értsd: „igya meg, maga lüke, ne hagyja kihűlni”. (A párja is él: //Az a múltkori kolbász, az meg lett edve?// értsd: „megette, Ádámkám?”)

A „ki lett nyitva” szerkezet jellemzője, hogy a benne levő ige //(mond, intéz, nyit, iszik)// igazi cselekvés, történés. Ezt a megoldást sokan kerülendőnek tartják, mások használják. Így ír a Nyelvművelő Kéziszótár (1996): „Gyakran helytelenek a //lett/lesz// igealakkal alkotott szerkezetek, mivel ezek … beálló változást, történést fejeznek ki. Ezért az ilyenek sérthetik nyelvérzékünket: //A kalap föl lett téve a fogasra, Ön is be lesz mutatva a miniszternek.//” A nyelvművelők címkéit („helytelen”, „sérti”) hagyjuk meg nekik, és vegyük észre, hogy teljesen normál anyanyelvi beszélők és írók is élnek e szerkezettel. //Mindenki mindent kontrollált, mégis el lett lopva minden mozdítható// (ismert publicista–író, napilapban); //A történet arra lett kitalálva, hogy…// (közjegyzői munkatárs, magánlevélben); //…elsöprő allegóriájaként lesz bemutatva// (irodalomkritikus, folyóiratban); //A gép helytelenül lett leállítva// (Word program); //A lecke hiába lett feladva// (fiatal nyelvész, a disszertációjában!).

Amit ennyi ember használ (ideértve a gondos, írott fogalmazást is!), azt nem lehet helytelennek nevezni, hiszen a beszélők döntik el, milyen a nyelv. Én — ha szabad magánemberként megszólalnom — nem használom a „ki lett nyitva”-t, mert csúnyának találom, bár gyerekkoromban sokszor mondtam, hogy //Meg leszel mondva!,// nyilván fenyegetőbbnek éreztem, mint a sima //Megmondlak!// formát. A Nyelvművelő Kéziszótár azt javasolja (s általában én is így járok el), hogy többes harmadik személyű igével oldjuk meg a dolgot: //A kalapot föltették a fogasra; Önt is bemutatják a miniszternek.// Igen ám, csakhogy ez szemtől-szembe nem használható, amikor „én” vagy „te” a cselekvő, tehát képtelenség úgy kibújni, hogy //Megmondanak!// vagy //Kitöltöm a teát, de aztán igyák meg!// vagy //A kolbászt, azt megették?,// mert felmerülne a kérdés, hogy kik? A többes harmadik személy ilyenkor nem általános, személytelen alanyt, hanem valakiket jelentene, akik nincsenek ott. Egy másik megoldás a szenvedő értelem kifejezésére az -ÓD igeképző, tehát //Elintéződött; …elsöprő allegóriájaként mutatódik be;// De az sem megy mindig, lásd *//Megmondódott a gyereknek;// *//…de aztán ivódjon meg;// stb.

Mit írhatott volna a Word-ös ember ahelyett, hogy (a) //A gép helytelenül lett leállítva//? Egyik lehetőség a szenvedő (passzív) helyett az állapotváltó (mediális) igealak használata: (b) //A gép helytelenül állt le.// Ez nyelvtanilag jó, de nincs benne, hogy valaki csinálta ezt a géppel. (c) //A gépet helytelenül állították le.// Ezt ajánlják a nyelvművelők; ennek az a baja, hogy a többes 3. személyű ige //(-ták)// konkrétan valakikre látszik utalni — holott te voltál a hülye, kedves használó. (d) //A gép helytelenül állítódott le.// Kényszeredett. (e) //A gép helytelenül került leállításra.// Szánalmas; akkor már az (a) változat jobb. Még van egy megoldás, amit egyedül az IKEA mer megcsinálni: (f) //A gépet helytelenül állítottad le.// Ez őszinte, magyaros és egyenes, csak bizalmaskodó, ami nem mindenütt ajánlatos.

Eddig a „ki lett nyitva” szerkezetről bezéltünk. Egészen más a „ki van nyitva” szerkezet, tehát amikor a létige //van/volt// formában jelentkezik. Ez befejezett állapotot, fönnálló helyzetet ír le, nem cselekvést — tehát nem is passzívum: //A fülke ki van nyitva. A levél meg van írva; A tiszteletdíj még nincs kiutalva; Be van fejezve a nagy mű, igen.// (Ezeket a nyelvművelők mint követendő példákat adják — szerintem is így szép.) És persze //Zöldre van a rácsos kapu festve.//

Hogy sokan mégis németesnek, a magyartól idegennek érzik, arra példa fiatal ismerősöm, aki németből fordít, s egy tanulmányában az //A fiú el van tájolva// kifejezést germanizmusnak minősíti. Nincs igaza: a -VA képzős ige sosem lehet germanizmus, mert a németben ilyen alak nincsen, ott csak befejezett melléknévi igenév //(desorientiert)// létezik. A germanizmus az volna, hogy //A rácsos kapu zöldre festett// és //A fiú eltájolt.// Talán sokan úgy érzik: a //van/volt// szócska használata a germanizmus (= német //ist/war//), de ez nonszensz, mert akkor a //Rudi otthon van// is germanizmus volna //(= Rudi ist zu Hause).// Egyedül a tudatos mozgást jelentő, tárgyatlan igékkel kerülöm a //van/volt//-os szerkesztést: *//A mókus föl van mászva a fára;// *//Mindenki be van ülve a buszba;// (viszont: //A vége be van akadva,// mert nem ő csinálja, hanem történik vele).

//Ha februárban lejöttök, hozzatok korcsolyát, mert be lesz fagyva a tó.// Ez nem a „ki lett nyitva” szerkezet, hanem a „ki van nyitva” szerkezet jövő ideje — nem cselekvést fejez ki, hanem jövő idejű állapotot! Én is így használom. Ezt rémes lenne úgy mondani, hogy //…a tó befagyott lesz.// Beszédben nem is mondja senki. Írásban azonban sokan megszeppennek, valami rémlik nekik, hogy a -VA szerkezetek helytelenek. Pedig a nyelvhasználati kézikönyvek mind intenek a -T(T) végű igenevek túlzott használatától, mert az valóban germanizmus (gúnyosan „tötözésnek” nevezik). Példák (zárójelben az ajánlhatóbb, szebb megoldás): //Az üzlet riasztóval védett// (riasztóval van védve); //Most az északi torony beállványozott// (van beállványozva); //A sávban felmart a burkolat// (fel van marva); //A mű… továbbítása a kiadó előzetes engedélyéhez kötött// (van kötve). Néha egészen fantasztikusakat írnak: //Pamut alapanyag, melyben speciális eljárással rögzített az a gyógyhatású anyag, mely….// És a kedvencem: //Az udvarban parkoló csak a klinika dolgozóinak biztosított.//