== Nádasdy Ádám
= Megfőzök és kigombolok
=== Magyar Narancs, 2001/03/29

Az igekötős igék alapvetően kétfélék aszerint, hogy az igekötő mit csinál bennük. Az egyik fajtában az igekötőnek konkrét jelentése van, mert irányt, helyet, állapotot fejez ki: //fölmászik, belefagy, átküld, szétszór, leönt// (//valamit valahova//). Ilyenkor az igekötő „hová?, mivé?” kérdésre felel, azaz határozói értékű. „//Hova mászol? — Föl.//” „//Hova szórtátok a hamut? — Szét.//” A másik fajtában ezt a rákérdezést nem lehet megcsinálni: *„//Hova szerette Dorsch az igazgató feleségét? — El.//”; következésképpen az //elszeret//-ben az //el// nem határozói értékű, nem helyviszonyt fejez ki. Ez akkor is igaz, ha metaforikusan itt is érezzük az irányjelölést, azaz „tőle el”; a metafora nem maga a dolog. Tja, Dichtung und Wahrheit. Az jó, hogy „//Hova szállították a veszélyes hulladékot? — El.//”, de az //elszeret// nem ilyen, megbukik a rákérdezés-próbán.

A nem-határozói fajtában az igekötőnek nincs lokális jelentése, csak befejezettséget (szakszóval perfektivitást) fejez ki: //belázasodik, kitör// (//a háború//), //lefagy// (//a számítógép//), //elolvas, föllelkesít, megsajnál, leönt// (//valakit valamivel//). A perfektív igékben az igekötő olyasmit jelent, hogy „teljesen, maradéktalanul, befejezett tényként”. A perfektív igekötős igéken belül léteznek felnagyító (intenzifikáló) alakok, ahol az igekötő a „teljesen” mellett még „nagyon, túlzottan” értelemmel bír: //fölpofoz, agyonfűszerez, leszadiz, kiolvas,// de ezek ugyanúgy nem adverbiálisak, hanem perfektívek, mert nem tűrik a rákérdezés-próbát.

Hasonlítsuk össze a két //leönt// igét. Az egyikben az igekötő határozói értelmű: //A benzint leöntötte a csatornába.// Bírja a rákérdezés-próbát: „//Hová öntötte a benzint//? — //Le.//” A másikban az igekötő perfektív: „//Dorka leöntötte a védőnőt kakaóval.//” Bár az igének itt is van tárgya (//a védőnő//), ez más szerepű, mint az előbb: a benzin maga ömlött, a védőnő viszont csak olyanos lett. A //le//-hez hasonlóan az igekötők többsége mindkét funkcióban szerepelhet: //kiénekel// (a fürdőszobaablakon), //kiénekel// (egy magas hangot). Egy kivétel van: a //meg,// mely csakis perfektív lehet, hiszen önálló jelentése, tartalma nincs, csak a befejezettség kifejezésére szolgál.

A határozói igekötő — mint láttuk — értelmileg egészíti ki az igét, hozzáadva a maga irány, hely, stb. jelentését, de egyebet nem tesz: //föl// + //mászik// = //fölmászik,// ugyanúgy, mint mondjuk //Dabasra// + //indul// = //Dabasra indul.// Megjósolható a mondatbeli szerepe is: ahova a //mászik// illik, oda illik a //fölmászik// is. A perfektív igekötő izgalmasabb, hiszen többnyire nem megjósolható, hogy miért éppen az az igekötő fejezi ki azt, amit kifejez: például miért a //bevégez// jelenti azt, hogy „teljesít”, és a //kivégez// azt, hogy „megöl”, és nem fordítva? Úgy is alakulhatott volna, hogy ma azt mondanánk: *//Szegényt bevégezték, mielőtt kivégezhette volna a munkáját.// Igaz, a leggyakoribb perfektív igekötő, a //meg,// jelentésbeli üressége miatt megjósolható „jelentésű”, amennyiben csak a befejezettséget, a PERF elemet adja az igéhez: PERF + //született a lánya// = //Megszületett a lánya.// De nem tökéletes a dolog, ugyanis ahol //meg// van, ott mindig perfektív az ige, de ahol perfektív, ott nem mindig van //meg.// Erre sajnos nincs szabály, az egész dolgot (tehát hogy melyik ige befejezettségét melyik igekötővel képezzük) meg kell tanulni, mint lexikális tényhalmazt. A //megszületik// igét kifejezhetnénk a *//kiszületik// alakkal is (sőt, az talán kézenfekvőbb volna…).

A perfektív igekötő — mint láttuk — nem is az ige jelentését, hanem a használati értékét, a „szemléletét” változtatja meg; sőt, belenyúlhat az ige mondatbeli szerepébe is, ugyanis tárgyassá (tranzitívvá) tudja tenni. Vegyük például a //kiabál// igét. Ez önmagában lehet tárgyatlan (//A gyerekek kiabáltak a játszótéren//), illetve tárgyas (//Disznóságokat kiabáltak//). Lehet neki határozói igekötője, pl. //le,// ami ezen nem változtat: //A kapitány lekiabált a gépházba//; //Lekiabálta az adatokat.// Ha azonban ugyanez a //le// perfektív igekötőként járul az igéhez, akkor az tárgyas lesz: //Az utasok lekiabálták a kalauzt.// Vigyázat: a tárgynak nem kell külön szóként megjelennie, de megléte akkor is nyilvánvaló: //Próbáltam én megnyugtatni az utasokat, de lekiabáltak.// Az ilyen értelmet most kapcsoljuk ki, mert itt is van tárgy, csak zérus fokon. Vagyis azt nem lehet mondani, hogy *//A kalauz nem tud szót érteni magukkal, mert maguk lekiabálnak,// csak úgy jó, hogy //lekiabálják// [őt]. Ugyanígy: //A mester levonul vidékre és alkot// (*//megalkot//). //Sári esténként a szobájában rajzol// (*//lerajzol// — nem „engem”!).

Mármost különös, hogy az ilyen perfektív tárgyas igék egy csoportja — a fenti szabály alól mintegy kibújva — használható tárgyatlanul is: //Hazamegyek és megfőzök. Az uram kiment és fölszántott. Ebéd után beáztatok.// Ilyenek még: //kitakarítok, begyújtok, megszoptatok, bepakolok, kimeszelek, besötétítek.// Mi lehet az a vonás, mely ezeknél ezt lehetővé teszi? Egyfelől talán az, hogy a tárgyuk triviális, mintegy benne foglaltatik a cselekvésben (nem merül föl a kérdés, hogy „mit?”), másfelől az, hogy a cselekvés tökéletes és maradéktalan. A //megfőzök// azt jelenti, hogy elkészítem mindazt, ami az ebédhez kell, beleértve a salátát is, amit pedig nem is kell főzni (nem is mondanánk rendes tárgyas szerkesztéssel, hogy //megfőzöm a salátát//). Bevonhatók ide alkalomszerűen más igék is, ha a beszélők számára világos a helyzet, a cselekvés tárgya nyilvánvaló és elvégzése maradéktalan: //Te menj előre, én addig leoltok és bezárok. Irénke majd lefertőtlenít// (értsd: az egész műtőt). Száz levelet küldünk szét, már be vannak borítékolva, ekkor azt mondom: //Na, leülök és megcímzek.// (Van ez?)

Jó. De miért van az, hogy bizonyos perfektív igekötős igék ezt a tárgyatlan szerkesztést mégsem tűrik, holott az ő tárgyuk is triviális, és ugyanúgy maradéktalanul elvégzett cselekvést fejeznek ki? *//Annyira meleg van, hogy én kigombolok.// *//Átment a lányáékhoz és megszerelt.// *//Te, itt nudisták is vannak: én leveszek.// *//Bemegyünk a könyvtárba és elolvasunk.// *//Nyáron nekigyürkőzünk és megépítünk.// *//Fölment a pódiumra és eljátszott// (nem a cipőfűzőjével!). Erre kéne választ találni. Amíg nincs, addig a nyelv végtelen gazdagságára hivatkozunk, melyet ugyebár nem lehet sivár szabályok kalodájába zárni.