== Nádasdy Ádám
= Mi az angol
=== Magyar Narancs, 2002/11/14

A //kimonó// szó, mely egyfajta japán ruhadarabot jelöl, 1910-ben bukkant fel a magyar írásbeliségben. A szó maga japán, de a magyarba természetesen nem onnan, hanem a németből került át. Errefelé a német volt a vezető nyelv, amely egyfelől magába szívta a világ minden részéből a civilizációs kifejezéseket, másfelől közvetítette őket a holdudvarába tartozó nyelveknek (dán, cseh, magyar, horvát, stb.), hiszen e kisebb nyelvek művelt közönsége németül olvasott és beszélt, a német sajtótermékekből és társalgásból emelte át a saját nyelvébe az új szavakat. Ugyanez történt a //kinin// szóval 1854-ben: ennek végső forrása a perui indián //kina// ’kéreg’ (a kinint egy fa kérgéből készítik); ugyancsak német közvetítéssel érkezett a //kioszk// ’árusító bódé, kerti vendéglő’ 1818-ban, jóllehet végső fokon perzsa eredetű: //kushk// ’pavilon’ az alapja. Német eredetű a //szadista// is, pedig a kérdéses időtöltést a francia Sade márki találta fel.

Mármost a nyelvészetben az átvett szavak (más néven a jövevény- vagy kölcsönszavak) eredetének megadásakor, tehát az etimológiai vizsgálatkor szigorúan kell eljárni: a legutóbbi láncszemet adjuk meg, azt a nyelvet, ahonnan a szó átjött — függetlenül attól, hogy korábbi élete, vándorlása milyen volt. Az eljárás helyessége könnyen belátható: a magyar (dán, bolgár) etimológia azzal foglalkozzon, hogy a magyarba (dánba, bolgárba) honnan kerültek a szavak. Ha mondjuk a németből, akkor kimondjuk: a szó „német eredetű”. Ez a szakkifejezés nem azt jelenti, hogy a szót feltétlenül a németek szülték, csak azt, hogy a magyarba (dánba, bolgárba) a németből jött át. Hogy a németbe honnan került, azzal foglalkozzék a német etimológia — és így tovább, ameddig a szem visszalát a múltba. A szaktudósnak így ajánlatos eljárnia, különben rövidre zárná a kultúrtörténet köreit, a nyelvek érintkezésének (és nem-érintkezésének) történelmi tényeit.

A magyar //rabbi// szóról (első felbukkanása magyar szövegben: 1416) ugyanezen okból mondja a nyelvtudomány, hogy latin eredetű. Természetesen tudjuk, hogy végső forrása a héber //rabbi// ’mesterem, tanítóm’, hiszen a János-evangéliumban (1,38) is így szólítják Jézust a tanítványok: „Rabbi, hol lakol?”, és a héberben a szó máig él. Csakhogy a magyarnak 1416-ban nem volt kapcsolata a héberrel: akkoriban a latin volt a vezető nyelv, mely közvetítette a világ dolgait a magyarnak. (A latinba egyébként a //rabbi// a császárkorban került a görögből, mely már csakugyan a héberből vette át a hellenista időkben.)

A nyelvtudomány ezek alapján megállapítja, hogy a magyar szókincs jelentős része a németből került át, azaz — a fenti értelemben — német eredetű. A kultúr- és szellemtörténészt, stilisztát, nyelvszociológust viszont mégiscsak érdekli, hogy a használatban lévő szavak tulajdonképpen honnan származnak. (A nyelvészt is érdekli, persze, és az etimológiai szótárak meg is szokták mondani.) A kimonó, kinin, kioszk, szadista szavak kultúrtörténeti értelemben nem nevezhetők germanizmusoknak. Az ilyen átvételek csak azt mutatják, hogy egy időben a német volt a környéken a vezető nyelv, s a magyar ezen keresztül kapcsolódott a világkultúrához, de azt nem, hogy a német gondolkodás, kultúra, értékrend milyen mélyen áthatotta a magyart. Egyébként áthatotta, de azt jobban mutatják a„hétköznapi” német kölcsönszavak: a spájz, kalmár, (ki)rukkol, trampli, és még ennél is jobban a tükörfordítások: beképzelt (eingebildet), felvág ’henceg’ (aufschneiden), felvilágosodás (Aufklärung), tanszék (Lehrstuhl), hiszen ez utóbbiak megalkotásához ismerni, érteni kellett a német nyelvet és gondolkodásmódot.

Ma az angol a közvetítő nyelv, a többi nyelv egyre inkább innen veszi át az új szavakat, és ezt a szaknyelvész regisztrálja is. Ám az„angol eredetű” szavak nagy részét az angol is csak közvetíti, még nagyobb arányban, mint annak idején a német tette. Az angolból való új átvételek elsősorban latin szavak (többnyire a magyaros latinsághoz„hozzáidomítva”): //szponzor// (nem *//szponszor//), //integráció// (nem *//intögrésön//), //szuper, tolerancia, szolárium, videó, mobil, koedukált, mikró// (sütő), stb.; néha jönnek idomítatlanul is: //kompjúter, imidzs, prodjuszer// (én kurucos makacssággal //producer//-nek mondom); továbbá más nyelvek szülöttei: //pláza// (spanyol), //macsó// (spanyol), //hamburger// (német), //kazetta// (francia), //guru// (hindi), //karate// (japán), //kóla// (nyugatafrikai).

Az „igazi” (latinnak vagy másnak nem tekinthető) angol szavak, tehát az anglicizmusok száma a rendes magyar nyelvhasználatban jóval csekélyebb. A régebbi //sport, interjú, bridzs, koksz, stressz// mellett az újabbak: //lobbi, trend, punk, hotdog, aftershave (áftersév), boxeralsó, intercity, píár, fájl, marketing, biznisz, oké, baconszalonna// (’vékonyan szeletelt császárhús’), //fíling, szörföl, szoftver, ufó, dresszing// (’salátaöntet’), //party// (’nyilvános rendezvény egy szűk ízléskör számára’), //last minute// (’utolsó pillanatban lekötött [turistaút]’), //email, piercing// (’testékszer’), //CD, GDP (dzsídípí), AIDS, cool (kúl),// stb. Ezekből pár száz lehet, hiszen nem helyes ide venni a nagyon „szakosított” szókincset (ahogy az olasz //bel canto// vagy //fortissimo// se tekinthető magyar szónak, hiába használják a zenészek), például //road// (//ród// ’turné műszaki személyzete’), //drive// (//drájv// ’késztetés’), //shop, pub, sale, cordless// (’vezetékes telefon zsinór nélküli kagylója’), //mainstream, coleslaw-saláta// — ezeket sokan értik, de nem-szakosított helyzetben nem használják, nem mondják, hogy *//Egy shop előtt találkoztam Beával// vagy *//Üljünk be valahova egy pubba.//

Az angol hatás egyelőre össze nem mérhető a német vagy latin hatással, és ez nem csak az idő rövidsége miatt van, hanem mert még kevesen tudnak jól angolul. A legjobban ez abból látszik, hogy alig van angol alapú tükörfordítás vagy tükörhasználat: //az egész hallgatóságot lefedi// (’kiterjed rá’, //to cover//), //fókuszál// (’vmire öszspontosít’, //to focus//), //kontaktál// (’kapcsolatba lép’ //to contact//), //nem igazán (not really).// Külön figyelmükbe ajánlom az //egérpad// kifejezést (’számítógép egere alá való gumilap’), mely az angol //mouse pad// ’egéralátét’ részleges fordítása, az angol //pad// szó magyarra való átértelmezésével. Ilyen megható hülyeséget a német dominancia évszázadai alatt nem lehetett volna csinálni, mert az emberek tényleg tudtak németül.