== Nádasdy Ádám
= Ott a farka!
=== Magyar Narancs, 2006/08/03

Úgy nem lehet mondani, hogy *//Szombathely közelében Kőszeg,// csak úgy, hogy //Szombathely közelében van Kőszeg.// Ugyanígy nemlétező mondatok az alábbiak sem, mert hiányzik belőlük a //van (vannak)//: *//A szigeten nyaranta a fesztivál,// *//A fiókban még bélyegek,// *//Szerdán egy előadásom.// Mindez azért érdekes, mert más magyar mondatokban épp azt látjuk, hogy a //van (vannak)// (a „létige”) kötelezően törlődik. Például nem létezik olyan, hogy *//Szép város van Kőszeg,// *//Mindig népszerű van a fesztivál,// *//Mekkorák vannak a bélyegek?// Hogy van ez? Most akkor törölni kell a //van//-t vagy sem?

A magyar úgynevezett gyengén //van//-törlő nyelv. Ez azt jelenti, hogy a létigét (illetve 3. személyű alakjait: //van, vannak//) csak bizonyos esetekben kell törölni a mondatból. Ha megnézzük a fenti példákat, azt látjuk: meg kell tartani a //van//-t olyankor, ha határozó van mellette (Hol? //Szombathely közelében; a szigeten; a fiókban.// Mikor? //Szerdán//). Törölni kell viszont akkor, ha főnév vagy melléknév (azaz névszó) kapcsolódik hozzá állítmányként //(szép város; mindig népszerű; mekkorák//). Úgy tűnik, hogy a mai magyar megkívánja a //van//-t határozói állítmánnyal, de törli névszói állítmánnyal. Rendben, mondja a nyelvész, ez végülis paraméter-beállítás kérdése, ha a beszédközösség a mai magyart így állítja be, hát tessék.

A nyelvek eléggé különböznek a //van//-törlési paraméter beállítása szempontjából. Ez érdekes módon nem függ attól, hogy rokonok-e, azaz nem genetikai, hanem tipológiai jelenség. Mint láttuk, a magyar a //van//-ját gyengén törli, de távoli rokona, a finn egyáltalán nem //van//-törlő: //Tuo poika on Matti,// szó szerint ’ama fiú van Matti’ (= „Az a fiú Matti”). Az angol nem enged semmiféle //van//-törlést, pl. //That boy is Brian// ’ama fiú van Brian’ (= „Az a fiú Brian”), ezzel szemben az angol nyelv távoli rokona, az orosz igen erősen //van//-törlő, ugyanis a //van//-t nemcsak harmadik személyben törli, pl. //Tot malcsik Szergej// ’ama fiú Szergej’ (= „Az a fiú Szergej”), hanem a többi személyben is, pl.: //Ja pionyér,// szó szerint ’én úttörő’ (= „Én úttörő vagyok”), //My doma//’mi otthon’ (= „Mi otthon vagyunk”). A fentiek egyikével sem rokon héber ugyancsak erősen //van//-törlő: //Ha-báyit hu gadól// ’a-ház ő nagy’ (= „A ház nagy”). A latin gyengén //van//-törlő, nagyjából mint a magyar: //In vino veritas// szószerint ’-ban bor igazság’ (= „Borban az igazság”).

De állj! Itt baj van. Ez a legutóbbi mondat magyarul nem szabadna, hogy létezzen, hiszen most mondtuk, hogy határozó mellett (a //borban// kifogástalan határozó!) meg kell tartani a //van//-t. Azt várnánk tehát, hogy //Borban van az igazság// — ami persze létező magyar mondat, tehát a szabályunkat nem kell fölrúgni, csak lazítani. Mert úgy látszik, határozó mellett is létezik //van//-törlés. Tapogassuk ki, hol és mikor fordul elő.

Először tegyünk félre egy olyan típust, amely nem tartozik ide. Ilyenekre gondolok, hogy //Ferihegyen a repülőtér. Zolinál a kulcs. Strandon a gyerekek.// Ezekben tényleg határozó + főnév van, de nem tekinthetők mondatnak, csak egy mondat egyik felének (azaz bővített főnévi csoportnak), melyből a //lévő// igealak hiányzik, nem pedig a //van.// Például: //Mi ad munkát Vecsés lakosságának? Ferihegyen a repülőtér// (= a Ferihegyen lévő repülőtér). — //Mi okozhatta a biztonsági kapu csipogását? Zolinál a kulcs// (= a Zolinál lévő kulcs). — //Ki eszik őszibarackot úgy, hogy csurog a leve a hasán? Strandon a gyerekek// (= a strandon lévő gyerekek).

Aztán van az, hogy //Gábor a színpadon állt, a fején cilinder, mellette két rózsaszín uszkár. Látszott a vár, tetején a torony. Álmomban megjelent Viktor, kezében egy Magyar Narancs.// Ezeket félretehetjük azzal, hogy itt a főnév mindig ellátható //-val// raggal, tehát nem igazi alany: //a fején cilinderrel, mellette uszkárral, tetején a toronnyal, kezében Naranccsal.// Ráadásul ezek mindig egy nagyobb mondat második részeként állnak, amikor már tudjuk, kiről van szó és mit csinál — szóval nem virtigli mondatok ezek se.

Vissza tehát a //Borban az igazság-//félékhez, az igazi helyhatározós mondatokhoz. Létezik náluk //van//-törlés, de a mai nyelvben már nagyon korlátozott, hiszen nem mondjuk, hogy *//Szombathely közelében Kőszeg// vagy *//A tervezet az igazgatónál.// A régebbi nyelvben ez természetes volt: //Rajtad a filiszteusok, Sámson! Messze a Nagyerdő. Közel a vég. Az ország sorsa a kezedben.// Ritkábban másféle (nem csak hely-)határozóval is létezett: //Miért a gyűlölet? Együtt a család. Ezért minden: önkínzás, ének. Kunyhói mind hallgatva.// Számos ilyen mondatot használunk ma is, ezek azonban nyelvtanilag kövületek, voltaképpen idézetek a régi nyelvből. Ma „on line” már csak három határozóval lehet a //van//-törlést megcsinálni: //itt, ott,// és //hol.// Például //Itt egy kijárat. Ott a megálló. Hol a legközelebbi pénzkiadó automata?// De már ez is korlátozva van. Először is, többes számú főnévvel nem létezik, tehát nincs olyan, hogy *//Ott a többiek!// *//Itt a könyveid.// Még érdekesebb, hogy a főnévnek muszáj névelősnek lennie. Nincs olyan, hogy *//Itt kijárat.// *//Ott következő megálló.// *//Hol valami pénzautomata?// Annyira szigorú a névelő-követelmény, hogy ha valaki nem akar a személynév elé névelőt tenni, akkor ezt a szerkezetet nem is használhatja, mert az alábbi négyből az utolsó nem mondható: //Hol van a Béla? Hol a Béla? Hol van Béla?// *//Hol Béla?// Különös, mert a nyelvtannak mintha mindegy volna, hogy a határozó //(hol)// után mi áll, csak legyen ott valami hangsúlytalan töltőszó.

Hallatlanul rafinált a nyelv, kérem. Időhatározó mellett mintha pont fordítva működne a dolog, mert ott határozott főnévvel (önálló mondatként persze) nem használatos: *//Holnap a vizsga.// *//Havonta a leleplezés.// *//Hétkor a vacsora.// De már határozatlan főnévvel értelmes és használatos: //Holnap vizsga. Havonta egy leleplezés. Hétkor Béla// (értsd: hétkor dolgunk van vele). És most jön a habos rész: ez utóbbiban azok se tesznek névelőt a //Béla// elé, akik egyébként használják személynév előtt, tehát nem mondjuk azt, hogy *//Ne felejtsétek: hétkor a Béla!//

A bágyasztó melegben is gondolkodjunk: természetesek-e ma az alábbi //van//-törléses határozós mondatok? //Nem tudok bejutni a kabinba, mert Zolinál a kulcs. Ó, a mindenit, a kocsiban a szendvicsek. A Rózsi néni velünk. Velünk a Rózsi néni. Jé, Zsókáék megint a vízben! Jé, Zsókáék megint együtt!//