== Nádasdy Ádám
= Rendhagyó, mert rendes
=== Magyar Narancs, 2007/04/26

A magyar szavak egy nagy csoportjánál a többes számot //-ok// raggal képezzük: //báb/ok, csont/ok, modul/ok, harcos/ok, apartman/ok, komikus/ok// és így tovább. Vannak e szavak közt rövidek, hosszúak, régiek, újak, ez láthatólag nem számít. Ami számít, az az, hogy ezek mind mély hangrendűek (utolsó magánhangzójuk //a, o, u//) és mássalhangzóra végződnek. Mivel rengeteg szó viselkedik így, ezt a viselkedésmódot szabályosnak nevezzük. Nemigen tehetünk mást: a nyelvész megfigyeli a szavak viselkedését, s a gyakori viselkedést „szabályosnak” nevezi. Ami gyakori, az szabályos. Minden idők egyik legnagyobb nyelvésze, az amerikai Leonard Bloomfield ezt ki is merte mondani híres 1926-os téziseiben: „That which is frequent will be called regular; that which is not will be called irregular” (Ami gyakori, azt szabályosnak nevezzük; ami nem, azt rendhagyónak). Vegyük észre, hogy — ezek szerint — nem attól szabályos valami, hogy arányos vagy szép vagy helyes vagy logikus vagy hagyományos; csakis attól szabályos, hogy gyakori. Elég kegyetlen dolog, de ez van.

A magyarban tehát azt mondjuk ki szabályként, hogy a mély hangrendű, mássalhangzóra végződő szavak többes száma //-ok: báb–bábok.// Nevezzük ezt //báb//-típusnak. Ám nem titkolhatom tovább: van egy csomó szó, ahol ugyanezek a feltételek fönnállnak (tehát a szó mély hangrendű, és mássalhangzóra végződik), a többes számot mégsem //-ok,// hanem //-ak// raggal képezzük: //láb/ak, hold/ak, szamár/szamarak, talp/ak, úr/urak.// Nevezzük ezt //láb//-típusnak. Arra sajnos nem található magyarázat, hogy miért éppen ezek viselkednek így: a //láb//-típusúakat semmiféle ésszerű leíró ismérvvel nem lehet meghatározni. Sem a hosszúságuk, sem a hangállományuk, sem a jelentésük nem indokolja, hogy éppen ők tartozzanak a //láb//-típusba, éppen ők képezzék többes számukat //ak// raggal. A //gázok// és a //házak,// a //húrok// és az //urak,// a //csontok// és a //holdak// között nem tudunk értelmes különbséget fölfedezni, csakis a ragozásban mutatott viselkedés-különbséget látjuk. S mivel a //láb//-típusból jóval kevesebb van, mint a //báb//-típusból, Bloomfield elve alapján a ritkábbat kell szabálytalannak — vagy nyelvészeti szakszóval „rendhagyónak” — neveznünk. A //báb// tehát szabályos ragozású főnév, a //láb// rendhagyó.

(Apróbetűs rész: mivel a //láb//-típusban a rag //-o-// hang helyett //a-// hangot tartalmaz, ezeket szakszóval „nyitótöveknek” nevezzük, lévén az //a// hang nyitottabb képzésű — a fogak távolabb vannak egymástól — mint az //o// hang. Szaknyelven tehát úgy mondjuk, hogy a //báb// rendes tő, míg a //láb// nyitótő.)

Azt láttuk tehát, hogy a főnevek közül a többség //-ok// raggal képzi a többes számát (//bábok,// szabályos típus, ún. rendes tövek), egy kisebbség ezzel szemben //-ak// raggal (//lábak,// rendhagyó típus, ún. nyitótövek). Hogy valami nyitótő-e, az nem függ semmitől; s mivel a szabálytól való indokolhatatlan eltérést rendhagyóságnak nevezzük, a nyitótőség: rendhagyóság.

(Apróbetűs rész: a rendhagyó egyed voltaképpen ellenpélda, mivel a szabályt gyengíti. A szabálygyengítő ellenpéldák romboló hatása ellen azzal lehet védekezni, ha kimerítően fölsoroljuk őket. Ekkor ugyanis már hátradőlhetünk és nyugodtan kimondhatjuk: az összes többi esetre a szabály maradéktalanul érvényes. Erre utal az a régi bölcsesség, hogy „kivétel erősíti a szabályt”, azaz a kivételek [mai szakszóval: rendhagyóságok] fölsorolása, pontos számbavétele erősíti a szabály érvényesülését, jósló erejét.)

Az eddigi példák főnevek voltak. Nézzük meg, mi a helyzet a hasonló felépítésű melléknevek esetén: //lágy/ak, száraz/ak, zord/ak, sovány/ak, labilis/ak, hurutos/ak, komikus/ak, kassai/ak, szomorú/ak// és így tovább . Vagyis a rag //-ak,// ezek tehát nyitótövek. Ez mind rendhagyó melléknév volna? Van példa a másik megoldásra is, de mellékneveknél az a ritkább: //nagy/ok, boldog/ok, fiatal/ok.// (A középfokban már ezeknél is visszaáll a rend: //nagyobbak// stb.) A melléknevek viselkedése a főnevekének éppen a fordítottja: itt az //-ak// végződés a gyakoribb (tehát ez lesz a szabályos!), az //-ok// a ritkább (tehát ez lesz a rendhagyó!). A lányok lágyak, a komikusok komikusak, a harcosok harcosak — ezek a mondatok jól ábrázolják a normális állapotot: ha főnév, akkor az //-ok// a szabályos, ha melléknév, akkor az //-ak.//

(Apróbetűs rész: van ingadozás, és a múltban még több volt: //boldogok–boldogak, gonoszak–gonoszok, aggok–aggak// stb. Úgy tűnik, az //-ak// ilyenkor mindig a régebbi, a visszaszorulóban lévő.)

A melléknevek tehát többnyire nyitótövek, vagyis esetükben a nyitótőség nem rendhagyóság, hanem éppen szabály. Mivel viselkedésüknek van indoka (az, hogy melléknevek), ők nem ellenpéldák, hanem — a szó szigorú, logikai értelmében — kivételek. A kivétel (latinul //exceptio//) nem rendhagyóság, hanem alszabály, mert meg tudom jósolni, hogy mikor fog bekövetkezni. A rendhagyóság (latinul //irregularitas//) nem ilyen, mert az váratlanul következik be, nincs rá magyarázat.

Ha mármost egyben akarjuk nézni az egész többesszám-ügyet, akkor azt mondhatjuk: (1) főszabály: //-ok// (//bábok,// rendes tövek); (2) alszabály: melléknevek: //-ak// (//lágyak,// nyitótövek). Ebből következik, hogy a rendhagyóság a főneveknél az //-ak (lábak),// a mellékneveknél éppen az //-ok (nagyok).// Vagyis a mellékneveknél a rendes tövek a rendhagyók!

Tény, hogy a magyarban nem mindig könnyű eldönteni, hogy valami melléknév-e vagy főnév. Gondoljunk erre: //Kérek egy feketét. Feleségül ment ahhoz a dánhoz.// Azt tapasztaljuk, hogy a nemzetiség-jelölő szavak //(magyar, dán, tót, kurd)// mint főnevek mind szabályosak: //Énekelni kezdtek a magyarok, dánok, tótok, kurdok.// Az érdekes az, hogy ugyanezek a szavak melléknévi használatban is ugyanígy viselkednek: //A cseh népdalok rövidebbek, mint a magyarok, dánok, tótok, kurdok// (és nem *//magyarak,// *//dának// stb.). A nemzetiséget jelölő melléknevek tehát szabályos kivételek a szabályos kivétel alól, vagy — másként fogalmazva — al-alszabályt képviselnek: hiszen (1) a többesszám ragja általában //-ok (bábok)//; (2) de mellékneveknél //-ak (lágyak)//; (3) de nemzetiség-mellékneveknél mégis //-ok (dánok).//

Ha két csiga férj és feleség, akkor házas…. És ha nem meztelen csigák, akkor házas….