Differences
This shows you the differences between two versions of the page.
predikal:miert_valtozik_a_nyelv [2022-04-27] – created Péter Szigetvári | predikal:miert_valtozik_a_nyelv [2022-04-27] (current) – external edit 127.0.0.1 | ||
---|---|---|---|
Line 38: | Line 38: | ||
Távolról sincs annyi különbség, | Távolról sincs annyi különbség, | ||
- | Vegyük észre viszont, hogy az egyik legjelentősebb különbség a 12. | + | Vegyük észre viszont, hogy az egyik legjelentősebb különbség a 12. századi és a mai magyar között, hogy ekkor még nem használtak névelőt. Azt mondja a szöveg: //odutta vola neki Paradicsumut// |
- | századi és a mai magyar között, hogy ekkor még nem használtak névelőt. | + | |
- | Azt mondja a szöveg: //odutta vola neki Paradicsumut// | + | |
- | Paradicsomot”), | + | |
- | nyelvben megengedhetetlen volna: itt egy komoly szabályváltozás zajlott | + | |
- | le, mely a névelőt mostanra kötelezővé tette. | + | |
- | Hadd mutassak egy még látványosabb példát. A török nyelvet évszázadokig | + | Hadd mutassak egy még látványosabb példát. A török nyelvet évszázadokig az arab ábécé betűivel írták, hiszen a muzulmán kultúrkörbe tartozik. 1928 január elsején a törökök rendeletileg áttértek a latin betűs írásra, melyet ma is használnak. Az írás megváltozott, |
- | az arab ábécé betűivel írták, hiszen a muzulmán kultúrkörbe tartozik. | + | |
- | 1928 január elsején a törökök rendeletileg áttértek a latin betűs | + | |
- | írásra, melyet ma is használnak. Az írás megváltozott, | + | |
- | azonban ugyanaz maradt: a törökök másnap is ugyanúgy beszéltek és ma is | + | |
- | ugyanúgy beszélnek, mint az arab betűs időkben. | + | |
- | Az írást és a nyelvet tehát gondosan meg kell különböztetni. Nézzünk | + | Az írást és a nyelvet tehát gondosan meg kell különböztetni. Nézzünk erre néhány magyar példát az utolsó kétszáz évből: |
- | erre néhány magyar példát az utolsó kétszáz évből: | + | |
- | | + | ^ ^ //Nyelvi változás// |
- | //////Nyelvi | + | ^ |
- | változás////// | + | ^ //régebbi// |folyó, toronyba |[foλó], [toromba] |tsík, lócza |[csík], [lóca] | |
+ | ^ //mai// |folyó, toronyba |[fojó], [toronyba] |csík, lóca |[csík], [lóca] | | ||
- | | + | A //csík, lóca// esetében nem történt nyelvi változás, csak írásváltozás, |
- | alak////// | + | |
- | ////// | + | Három klasszikus érvvel szoktunk emlékeztetni az írás másodlagosságára: |
- | \[toromba\] | + | |
- | ////// | + | A félreértés, hogy az írás fontosabb, mint a beszéd, egyáltalán azért merülhet föl, mert a nyelv vizsgálatát az ókorban az írott nyelvvel kezdték, a nyelvészet sokáig az írás, az írott szövegek tanulását, |
- | \[toronyba\] | + | |
- | | + | |
- | A //csík, lóca// esetében | + | ==== A szókincs változása |
- | mert a beszélt forma azonos maradt; a //folyó, toronyba// esetén viszont | + | |
- | valós nyelvi változás történt, mert a beszélt forma változott meg: az | + | |
- | //ly//-ból (minden szóban!) //j// lett, az //ny// pedig (minden szóban!) | + | |
- | megszűnt hasonulni a következő mássalhangzóhoz. | + | |
- | Három klasszikus érvvel szoktunk emlékeztetni az írás másodlagosságára: | + | A szókincs változása a laikus megfigyelő számára minden más változásnál feltűnőbb: napjainkban például mindenki észreveszi, |
- | (1) mindenki előbb tanul meg beszélni, mint írni; | + | |
- | létezett beszélt, mint írott formában | + | |
- | nincs írott formája); (3) minden normális felnőtt ember tud beszélni, de | + | |
- | nem nem minden | + | |
- | A félreértés, hogy az írás fontosabb, mint a beszéd, egyáltalán azért | + | Nézzünk néhány példát arra, hogy mennyire nincs új dolgok és új szavak között rendszerszerű összefüggés. |
- | merülhet föl, mert a nyelv vizsgálatát az ókorban az írott nyelvvel | + | |
- | kezdték, a nyelvészet sokáig az írás, az írott szövegek tanulását, | + | |
- | elemzését jelentette (innen a „grammatika” szó is, mely voltaképpen az | + | |
- | írás művészetét vagy tudományát jelentette). | + | |
- | //////A szókincs változása nem igazi nyelvi változás////// | + | ^ |
+ | ^ //Régi dolog// | < | ||
+ | ^ //Új dolog// | ||
- | A szókincs változása | + | A táblázat négy kockájából ideálisan csak a két sárgával jelzett típusnak szabadna léteznie: a //holló// (azaz „régi dolog — régi szó”) típusnak és a //templom// (azaz „új dolog — új szó”) típusnak. A //holló// típusról nincs mit mondani: |
- | feltűnőbb: napjainkban például mindenki észreveszi, | + | |
- | magyarba a francia és olasz szavak, mint //camembert, croissant, | + | |
- | baguette, apartman, coupé// (egyfajta autó), //limuzin, rozé;// illetve | + | |
- | //mozzarella, pizza, pizzéria, sztráda, tiramisu, sztracsatella, | + | |
- | kapucsínó, | + | |
- | német szavakat is. Az ilyen szókincsi változások az élet változásait | + | |
- | tükrözik, s ezért igen érdekesek a kultúrtörténész, | + | |
- | pedagógus számára. A nyelvész azonban nem tud róluk | + | |
- | túl, hogy lajstromba veszi őket. A szókincs változásai ugyanis nem | + | |
- | foglalhatók szabályba, mert itt egyedi tételek változnak, nem | + | |
- | kategóriák: nem mondhatjuk ki, hogy a mai magyarban a puha, büdös | + | |
- | sajtokat francia szóval kell megnevezni, hiszen | + | |
- | //kvargli// nem francia szó. A szókincs nem rendszer, hanem adathalmaz, | + | |
- | vagyis lexikális információ. (Maga a „lexikális” kifejezés is éppen | + | |
- | innen származik, minthogy a //lexikon// görögül „szókincset” jelent.) | + | |
- | Nincs nyelvtani jelentősége, | + | |
- | pl. a //hétfő, kedd, szerda, csütörtök// | + | |
- | finnugor anyag (// | + | |
- | szlávból (lásd például szerb //srijeda, četvrtak//), mégis egyformán | + | |
- | kezeli őket a magyar nyelv. A szavak jelentése, eredete | + | |
- | rendszer szempontjából nem osztályozó tényező, a szabályok nem ilyen | + | |
- | alapon vonatkoznak rájuk, és nem ilyen alapon változnak. Nem képzelhető | + | |
- | el olyan változás, hogy — mondjuk — minden táplálkozást jelentő ige | + | |
- | egy szótaggal rövidebb lesz; vagy hogy a szláv eredetű szavakat | + | |
- | mostantól kötelező az ige elé tenni. | + | |
- | Nézzünk néhány példát arra, hogy mennyire nincs új dolgok és új szavak | + | Csakhogy ez nincs így, mert a másik két kockában pont az ellenkezőjét látjuk. Van olyan, hogy új dologra régi szót használ a nyelv, ilyen a //kocsi// típus, azaz a régi szót metaforikusan kiterjesztik az új dologra (lásd még //levél, fű, tárcsáz// |
- | között rendszerszerű összefüggés. | + | |
- | +--------------+--------------------------+----------------------------+ | + | A szókincs a nyelvi rendszerhez képest olyan, mint egy erőgéphez képest a periféria. Az erőgép lehet gőzgép, szélmalom vagy atomreaktor |
- | | | //////Régi szó////// | + | |
- | +--------------+--------------------------+----------------------------+ | + | |
- | | ////// | + | |
- | | dolog////// | + | |
- | | | siet | szadista | + | |
- | | | | | | + | |
- | | | fekete | + | |
- | | | | | | + | |
- | | | föld | parázik | + | |
- | +--------------+--------------------------+----------------------------+ | + | |
- | | ////// | + | |
- | | dolog////// | + | |
- | | | levél | + | |
- | | | | | | + | |
- | | | fű (= marihuána) | + | |
- | | | | | | + | |
- | | | tárcsáz (= nyomkod) | + | |
- | +--------------+--------------------------+----------------------------+ | + | |
- | A táblázat négy kockájából ideálisan csak a két vastagon bekeretezett | + | ==== A nyelvi változás: a nyelvi rendszer, a nyelvtan változása |
- | típusnak szabadna léteznie: a //holló// (azaz „régi dolog — régi szó”) | + | |
- | típusnak és a //templom// (azaz „új dolog — új szó”) típusnak. A // | + | |
- | típusról nincs mit mondani: ezek a fogalmak //(holló, siet, fekete, | + | |
- | föld)// régen ismertek, az őket kifejező szavak ugyancsak régiek. A | + | |
- | //templom// típus — mint céloztunk rá — kultúrtörténetileg érdekes, mert | + | |
- | a //templom, kenguru, ráklikkel, kroaszan// egy-egy új dolog neveként | + | |
- | jelent meg. Ez látszólag azt mutatja: új dolgok megjelenésével a | + | |
- | beszédközösség azok nevét is átveszi, tehát új dolog — új szó. | + | |
- | Csakhogy ez nincs így, mert a másik két kockában pont az ellenkezőjét | + | Megállapítottuk, hogy a szókincs változása, |
- | látjuk. Van olyan, hogy új dologra régi szót használ a nyelv, ilyen a | + | |
- | //kocsi// típus, azaz a régi szót metaforikusan kiterjesztik | + | |
- | (lásd még //levél, fű, tárcsáz// | + | |
- | típus, ahol semmi új dolog nincsen, hiszen a sógor, szadista, probléma, | + | |
- | parázik (= „szorong”) fogalmak, jelenségek azelőtt is léteztek, mielőtt | + | |
- | ezeket a szavakat használni kezdték — az új szavak megjelenését itt nem | + | |
- | lehet új dolog megjelenésével indokolni. De még az ártatlannak tűnő | + | |
- | „régi--régi” // | + | |
- | kiterjesztés lehetősége: | + | |
- | kábel harmadik drótja” — ezek már alighanem a //kocsi// típusba | + | |
- | illenének. | + | |
- | A szókincs a nyelvi rendszerhez képest olyan, mint egy erőgéphez képest | + | Minden nyelv rendszere három alkotórészből, mondhatnám három fejezetből áll: ezek a mondattan, az alaktan |
- | a periféria. Az erőgép lehet gőzgép, szélmalom vagy atomreaktor (ezek | + | |
- | volnának a különböző nyelvi rendszerek: a magyar, a francia, a cigány), | + | |
- | a periféria pedig az, hogy mire használjuk, | + | |
- | szivattyúzunk vagy mozdonyt hajtunk vele (ezek volnának | + | |
- | tartalmak, hogy például keresztény avagy buddhista kultúrát, feudális | + | |
- | avagy modern társadalmat írunk le). A gőzgép ugyanaz marad, akárhogy | + | |
- | cserélgetjük a perifériát. Bár izgalmas, ugyanígy másodlagos manapság | + | |
- | internetes | + | |
- | főleg | + | |
- | rendszert nem. Az új technikák szem előtt vannak, ezért kisszámú nyelvi | + | |
- | újításaik feltűnőek, | + | |
- | hajlamosak vagyunk őket túlbecsülni. Az ember hajlamos ilyeneket | + | |
- | mondani: „Mióta újraaranyozták a templomtornyot, ez nem ugyanaz a falu!” | + | |
- | Ez a megfigyelő lélektana szempontjából | + | |
- | emberek ugyanabból élnek, ugyanolyan vallásúak, | + | |
- | akkor ez ugyanaz a falu, hiába csillog a templomtorony. | + | |
- | ////// | + | A mondattani változásra a magyarban jó példa a névelő megjelenése (15. sz.): mint láttuk, a 13. században még nincs névelő |
- | Megállapítottuk, hogy a szókincs változása, bár érdekes és jellemző egy | + | Ez mind nagyon szép, de ha azt kérdezzük, miért jelent meg a névelő, tehát miért történt ez a nyelvi változás, erre nem tudunk válaszolni. Gondolhatnánk arra, hogy talán szükség volt rá — de ez komolytalan válasz, hiszen a megtörtént tényt vetítené vissza önmaga okává. Nem tudnánk megindokolni, |
- | nép sorsára, nem rendszerszerű és ezért nem nyelvi változás. | + | |
- | kimondtuk, hogy az írás — már amelyik nyelvben egyáltalán van ilyen — | + | |
- | változik ugyan, és többnyire rendszerszerűen, de lényegéből adódóan | + | |
- | nyelvhez képest másodlagos, annak mesterséges árnyképe csupán. Melyek | + | |
- | hát a valóban nyelvi elemek, amelyeknek változása igazi nyelvi változás? | + | |
- | Minden nyelv rendszere három alkotórészből, mondhatnám három fejezetből | + | Gondolhatnánk arra is, hogy a névelő idegen hatásra jött létre, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ilyen mélyreható változást |
- | áll: ezek a mondattan, az alaktan és a hangtan. Ezek mindegyike igen | + | |
- | lassan változik (szemben | + | |
- | A változás lassússágát jól mutatja, hogy a 800 évvel ezelőtti Halotti | + | |
- | Beszéd többé-kevésbé ma is érthető. | + | |
- | A mondattani változásra a magyarban jó példa a névelő megjelenése | + | A névelő megjelenése |
- | sz.): mint láttuk, a 13. században még nincs névelő //(Ø Paradicsumut),// | + | |
- | ma már kötelezően: | + | |
- | jelentett a nyelvi rendszerben, | + | |
- | nyelvtan, hiszen többféle névelő van, és használatukat | + | |
- | szabályozzák. Tekintsük például a következő két mondatot: //(1) Az apja | + | |
- | állítólag miniszter. (2) Az apja állítólag egy miniszter.// | + | |
- | mást jelent, más feltételezések állnak mögötte. Az (1)-ben ismerjük az | + | |
- | apját, kedves idős úr, szokott ide járni, csak nem tudjuk, mi a | + | |
- | foglalkozása; | + | |
- | erre a kérdésre felel a mondat. A (2)-ben nem ismerjük az apját, titok | + | |
- | fedi a kilétét, bár rebesgetik, hogy valamelyik miniszter az. „Ki az | + | |
- | apja? | + | |
- | Ez mind nagyon szép, de ha azt kérdezzük, | + | Az alaktani változásra hozzunk egy mai példát: az //-ó/-ő// végű melléknévi igenevek //(látható, letölthető)// többesszáma |
- | tehát miért történt ez a nyelvi változás, erre nem tudunk válaszolni. | + | |
- | Gondolhatnánk arra, hogy talán szükség volt rá — de ez komolytalan | + | |
- | válasz, hiszen a megtörtént tényt vetítené vissza önmaga okává. Nem | + | |
- | tudnánk megindokolni, | + | |
- | hamarabb? És ha a magyaroknak szükségük volt rá, miért nem volt a | + | |
- | cseheknek, ahol mindmáig nincs névelő? És más újításra nem lett volna | + | |
- | szükség, csak pont erre? Be kell látnunk: a „szükség” nem értelmes | + | |
- | válasz a nyelvészetben. A nyelvi rendszerek mind jók úgy, ahogy vannak, | + | |
- | minden nyelven ki lehet fejezni mindent, csehül is a határozottságot | + | |
- | (bár nincs névelő), magyarul is a nemeket | + | |
- | angolul is a tárgyat (bár nincs tárgyeset). Minden nyelv tökéletes | + | |
- | rendszer, | + | |
- | kígyónak sincs szüksége lábakra. Azt sem mondhatjuk, hogy a névelő | + | |
- | bevezetése mindig gazdagodást, | + | |
- | névelőtlen | + | |
- | mai //„a Paradicsom”, | + | |
- | Gondolhatnánk arra is, hogy a névelő idegen hatásra jött létre, de a | + | ^ // |
- | tapasztalat azt mutatja, hogy ilyen mélyreható változást a legritkábban | + | | láthatók |
- | tudnak egymásnak okozni a nyelvek. Egyébként is, a 15. században a | + | | múlandók |
- | magyarral érintkező nyelvek közül csak a németben volt névelő, és ekkor | + | | törlendők | törlendő__e__k |
- | még a német hatás eléggé felszínes. | + | | letölthetők | letölthető__e__k | |
- | A névelő megjelenése tehát mélyreható mondattani | + | A változás |
- | megjelölni | + | |
- | minden nyelvre jellemző, hogy ha már megvan egy eszköz, akkor finom | + | |
- | különbségtételekre használjuk fel, árnyalatokat fejezünk ki vele, mint a | + | |
- | fenti két példában. | + | |
- | Az alaktani változásra hozzunk egy mai példát: az //-ó/-ő// végű | + | ==== Példa a hangváltozásra: az „ormány-nyúlás” |
- | melléknévi igenevek // | + | |
- | //-k// helyett egyre inkább // | + | |
- | régebbi: // | + | Nézzük az alábbi hangváltozási példát |
- | múlandók múlandó//// | + | |
- | törlendők törlendő//// | + | |
- | letölthetők letölthető//// | + | |
- | A változás szigorúan szabályos, mert nem bármely | + | A vizsgált jelenség a rövid |
- | csakis a melléknévi igenevek. Nincs tehát olyan, hogy \////aratóak, | + | |
- | \//darálóak, \// | + | |
- | nyelvben. Hogy miért következik be, és miért éppen most, arra ismét | + | |
- | nincs értelmes magyarázat. | + | |
- | //////Példa a hangváltozásra: az „ormány-nyúlás”////// | + | ^ | 1 | < |
+ | ^ //Szótári bemenet | ||
+ | ^ //1 Orm. nyúl.// | — | < | ||
+ | ^ // | ||
+ | ^ //Felszíni kimenet// | forog | < | ||
- | Nézzük az alábbi hangváltozási példát | + | Mint tudjuk, |
- | alábbi táblázat szemlélteti. Minden oszlop tetején az úgynevezett | + | |
- | szótári bemenet látható, tehát | + | |
- | lévő „szótárban” tárolja az adatokat; az oszlopok alján pedig a felszíni | + | |
- | kimenet, vagyis az, ahogyan ténylegesen kiejti, ahogyan | + | |
- | A vizsgált jelenség | + | Tekintsük most a (3)-as és (4)-es oszlopot. Azt látjuk, hogy a szótári bemenetből, |
- | helyzetekben: | + | |
- | becenevet adjuk, mert az // | + | |
- | <table style=”width: | + | Tekintsük most az (5)-ös és (6)-os oszlopot. Itt a rövid |
- | < | + | bemenetekre: |
- | <col style=”width: | + | |
- | <col style=”width: | + | |
- | <col style=”width: | + | |
- | <col style=”width: | + | |
- | <col style=”width: | + | |
- | <col style=”width: | + | |
- | <col style=”width: | + | |
- | <col style=”width: | + | |
- | <col style=”width: | + | |
- | <col style=”width: | + | |
- | </colgroup> | + | |
- | < | + | |
- | <tr class=”odd”> | + | |
- | < | + | |
- | < | + | |
- | < | + | |
- | < | + | |
- | < | + | |
- | < | + | |
- | < | + | |
- | < | + | |
- | < | + | |
- | < | + | |
- | </tr> | + | |
- | <tr class=”even”> | + | |
- | < | + | |
- | < | + | |
- | < | + | |
- | < | + | |
- | < | + | |
- | <td>forrás</td> | + | |
- | < | + | |
- | < | + | |
- | < | + | |
- | < | + | |
- | </tr> | + | |
- | <tr class=”odd”> | + | |
- | < | + | |
- | < | + | |
- | < | + | |
- | < | + | |
- | < | + | |
- | < | + | |
- | <td>órra</td> | + | |
- | < | + | |
- | < | + | |
- | < | + | |
- | </tr> | + | |
- | <tr class=”even”> | + | |
- | < | + | |
- | < | + | |
- | < | + | |
- | < | + | |
- | < | + | |
- | < | + | |
- | < | + | |
- | < | + | |
- | < | + | |
- | < | + | |
- | </tr> | + | |
- | <tr class=”odd”> | + | |
- | < | + | |
- | < | + | |
- | < | + | |
- | < | + | |
- | < | + | |
- | < | + | |
- | <td>fórás</ | + | |
- | <td>óra</td> | + | |
- | < | + | |
- | < | + | |
- | < | + | |
- | </tr> | + | |
- | </tbody> | + | |
- | </ | + | |
- | Mint tudjuk, a magyarban van rövid | + | No de ha ez így van, hogy létezhetnek |
- | előfordulását | + | |
- | //forog// szóban rövid, a (2) //fórum// szóban hosszú az első magánhangzó. | + | |
- | Még szópárokat is kereshetünk, | + | |
- | kor/kór.// (Jegyezzük meg, hogy mindaz, amit mondunk, az //o// mellett az | + | |
- | //ö//-re is igaz: //török/tőrök.// Az //o// és az //ö// két testvérhang: | + | |
- | rövid, középső nyelvállású magánhangzók.) | + | |
- | Tekintsük most a (3)-as | + | Hogy milyen szabályosan, |
- | bemenetből, mely a hagyományos rövid magánhangzót tartalmazza, | + | |
- | itt hosszú lesz: (3) //fórdul,// (4) //kőrmöt.// Ezt egyre többen ejtik így, | + | |
- | és nem csak ebben a két szóban, tehát gyanítható, hogy nyelvi | + | |
- | változással állunk szemben. Feladatunk megvizsgálni, hogy azok, akik a | + | |
- | nyújtott formát ejtik, milyen szabályt követnek. Nos, a kiváltó ok a | + | |
- | hangkörnyezet: az //o, ö// hangot | + | |
- | követi, ez az elrendezés felelős a nyúlásért. Az „// | + | |
- | a hangkörnyezet által kondicionált nyújtószabály. (Ne feledjük, hogy a | + | |
- | nyelvész számára a „szabály” nem valami illemszabályt jelent, nem | + | |
- | iskolai „nyelvhelyességi” előírást, hanem a beszélők által önkéntelenül | + | |
- | követett stratégiát.) | + | |
- | Tekintsük most az (5)-ös és (6)-os oszlopot. Itt a rövid //o//-t kettős | + | ==== A nyelvi változás lehetséges okai I: Egyszerűsödés? Bonyolódás? |
- | //rr// követi. Ha a szabály logikusan működik, akkor a kettős //rr// is | + | |
- | // | + | |
- | (amely ugyancsak //r//). Alkalmazzuk az „// | + | |
- | bemenetekre: (5) //forrás \> \// | + | |
- | így létrejött alakok sértenek egy másik szabályt, a „Ne mondj két | + | |
- | hosszút” nevű szűrőt, azaz hogy a magyarban nem állhat hosszú | + | |
- | magánhangzó után hosszú mássalhangzó; | + | |
- | \// | + | |
- | magánhangzó, | + | |
- | consonans). Az imént létrejött \//// | + | |
- | ezen a szűrőn, valahogyan meg kell reparálni őket. Két út áll előttünk: | + | |
- | vagy az //ó// rövidül vissza, de ekkor visszakapnánk a kiinduló // | + | |
- | orra// alakot, és kezdődhetne az egész elölről (azaz rekurzív lenne a | + | |
- | levezetés), | + | |
- | jön létre a //fórás, óra,// például //Külső fórásokat kellett bevonni; | + | |
- | Taknyos neki az óra.// | + | |
- | No de ha ez így van, hogy létezhetnek | + | Sokan azt hiszik, a nyelv az idők folyamán egyszerűsödik, vagyis |
- | //bórra// ejtésű kimenetek, melyekben hosszú //ó//-t hosszú //rr// követ? Ők | + | |
- | miért nem akadtak fenn a „Ne mondj két hosszút” szűrőn? A válasz a | + | |
- | bemenetek sajátos nyelvtani szerkezetében keresendő: mind a (7) // | + | |
- | (pl. // | + | |
- | patikus rátenyerelt a bórra//) esetében a két //r// között elemhatár van | + | |
- | (ezt „+”-szal jelöltük), | + | |
- | tőhöz, illetve a toldalékhoz) tartozik. A magyarban másutt | + | |
- | látjuk, hogy a „Ne mondj két hosszút” szűrő nem működik (ki van | + | |
- | kapcsolva), ha elemhatár van a két mássalhangzó között: pl. //trón+nak, | + | |
- | hős+sel// | + | |
- | Ezért (7) //bor+ral \> bór+ral// és (8) // | + | |
- | mindkettőben a hosszú //ó//-t hosszú //rr// követi, mely azonban két elemhez | + | |
- | tartozik, elemhatár vágja ketté, ezért | + | |
- | Hogy milyen szabályosan, | + | Ha mármost konkrét példákat nézünk, azt látjuk hogy sok ponton csakugyan egyszerűsödik |
- | hangváltozások, azt jól mutatja a // | + | |
- | bemenet (amit fel sem tüntettünk) // | + | |
- | sem vonatkozik rá, hiszen összetett szó // | + | |
- | összetevőinek kiejtését, | + | |
- | szóban — mint sok más, gyakran használt összetételben — elhomályosult | + | |
- | a belső a szerkezet (magyarán mondva: már nem gondolunk arra, hogy ez | + | |
- | két értelmes elem), az elemhatár törlődött, | + | |
- | egység relexikalizálódott. Ennek során az //ó// megrövidült, | + | |
- | mássalhangzó előtt természetesebb | + | |
- | összetételből így alakult ki a //korház// alak. (Én is így mondom, ez | + | |
- | tekinthető ma az átlagos köznyelvi ejtésnek.) Erre az alakra viszont | + | |
- | most lecsap az „// | + | |
- | bemenetet talál: egy rövid //o// hangot // | + | |
- | létrejön az új // | + | |
- | legrégibb, legkonzervatívabb ejtéssel! | + | |
- | //////A nyelvi változás lehetséges okai I: Egyszerűsödés? | + | * a //láték/látál/láta// múltidő kihalt, ma csak egy múltidő van: //láttam/láttál/látott// |
+ | * az //ly// hang kihalt, mindenütt //j// van helyette | ||
+ | * az // | ||
- | Sokan azt hiszik, a nyelv az idők folyamán egyszerűsödik, | + | Más változások |
- | nyelvi | + | |
- | laikus vélekedés is, hogy a nyelv „szegényedik”.) Egyszerű dedukcióval | + | |
- | belátható, | + | |
- | a nyelv eredetileg roppant bonyolultan indult, ha sokszáz--sokezer év | + | |
- | alatt állandóan egyszerűsödött. Erre semmi nem utal. | + | |
- | Ha mármost konkrét példákat nézünk, azt látjuk hogy sok ponton csakugyan | + | * a névelő megjelenése: |
- | egyszerűsödik | + | * az „// |
- | magyarban: | + | * a melléknévi igenevek hosszabb többesszáma // |
- | -- a // | + | Az esetek nagy részében azonban egyáltalán nem egyértelmű, |
- | // | + | |
- | -- az //ly// hang kihalt, mindenütt | + | ^ ^ //…egy almát// harátrozatlan tárgy („alanyi ragozás”) ^ //…az almát// határozott tárgy („tárgyas ragozás”) ^ |
+ | ^ //régi/irodalmi// | vágok | vágom | | ||
+ | ^::: | ||
+ | ^ //új/fesztelen// | vágok | vágom | | ||
+ | ^::: | eszek | eszem | | ||
- | -- az //ny//-hasonulási szabály kihalt, mindenütt | + | A régi rendszerben (és ma is az irodalmi nyelvben) a „rendes” igéknek kétféle alakja van: //vágok/vágom,// míg az ikes igéknek ehelyett csak egy: //eszem.// Az új, a fesztelen nyelvhasználatban tapasztalható elrendezésben már az //enni// igének is kétféle alakja van: //eszek egy almát, eszem az almát.// Ez nyilván bonyolódás, |
- | Más változások viszont nyilvánvaló bonyolódást hoznak. Például | + | Hasonlóképp kétarcú a // |
- | magyarban: | + | |
- | -- a névelő megjelenése: | + | Az egyszerűsödés/bonyolódás értelmezésében tehát nehézségeink vannak. De ha sok esetben meg is tudjuk mondani, melyikkel állunk szemben, az nyilvánvaló, |
- | -- az „// | + | ==== A nyelvi változás lehetséges okai II: Társadalmi igény? A gondolkodás változása? |
- | // | + | |
- | meg; | + | |
- | -- a melléknévi igenevek hosszabb többesszáma // | + | A tudományos igényű nyelvvizsgálat |
- | letölthetőek),// mert más többesszámuk lesz, mint a többi szófajnak. | + | |
- | Az esetek nagy részében azonban egyáltalán nem egyértelmű, hogy mi | + | Jegyezzük meg ismét, hogy a szókincset természetesen érintik a társadalom, |
- | számít egyszerűsödésnek és mi bonyolódásnak. Tekintsük | + | |
- | példát. | + | |
- | +-------------------+-----------------------+-------------------------+ | + | Tudomásul kell vennünk, hogy a nyelv (értsd: a nyelvtan, a rendszer) nem tükröz semmit. Önkényes kód, melynek nem kell homológnak |
- | | ////// | + | |
- | | almát////// | + | |
- | | | határozott tárgy | + | |
- | | határozatlan | + | |
- | | tárgy | + | |
- | | | + | |
- | | („alanyi | + | |
- | | ragozás”) | | + | |
- | +-------------------+-----------------------+-------------------------+ | + | |
- | | //// | + | |
- | +-------------------+-----------------------+-------------------------+ | + | |
- | | | Eszem | + | |
- | +-------------------+-----------------------+-------------------------+ | + | |
- | | //// | + | |
- | +-------------------+-----------------------+-------------------------+ | + | |
- | | | eszek | Eszem | | + | |
- | +-------------------+-----------------------+-------------------------+ | + | |
- | A régi rendszerben (és ma is az irodalmi nyelvben) | + | ==== Érzelmi viszony |
- | kétféle alakja van: // | + | |
- | egy: //eszem.// Az új, a fesztelen nyelvhasználatban tapasztalható | + | |
- | elrendezésben már az //enni// igének is kétféle alakja van: //eszek egy | + | |
- | almát, eszem az almát.// Ez nyilván bonyolódás, | + | |
- | //(eszem)// helyett kettőt használunk // | + | |
- | ezáltal az eddiginél több alakja lett. Ám az ellenkezőjével is | + | |
- | érvelhetünk: | + | |
- | igének egyöntetűen van alanyi és tárgyas alakja egyesszám első | + | |
- | személyben is, tehát a rendszer egységesebb, | + | |
- | egyszerűbb lett. | + | |
- | Hasonlóképp kétarcú a // | + | A nyelv az emberi élet egyik legfontosabb tényezője. Érthető hát, ha a nyelv iránt sok laikus érdeklődik, ha véleménye van róla, ha érzelmileg viszonyul hozzá. Ám ettől a nyelv még az marad, ami, és a féltő jóindulat nem elég ahhoz, hogy valaki értelmes állításokat tegyen a nyelvről. Sok szempontból hasonló |
- | egyszerűsödés, mert egy szabállyal kevesebb van a nyelvben, az //ny// ma | + | |
- | már mindig // | + | |
- | egyfajta kiejtési egyszerűsödés, mely biztosította, hogy az egymás | + | |
- | mellett álló hangok hasonlóak legyenek, ne kelljen kétféle szájállással | + | |
- | ejteni | + | |
- | //„nyb”, „nyv”, „nyk”// hangcsoportokat kell képeznünk. | + | |
- | Az egyszerűsödés/ | + | A laikusok, ideértve a művelt közönséget |
- | ha sok esetben meg is tudjuk mondani, melyikkel állunk szemben, az | + | |
- | nyilvánvaló, hogy hosszú távon a két tendencia kiegyenlíti egymást. A | + | |
- | nyelvek se nem egyszerűsödnek, se nem bonyolódnak. A mai magyar | + | |
- | összességében se nem egyszerűbb, | + | |
- | //////A nyelvi | + | Ennél egyébként tisztább és logikusabb az az álláspont, |
- | változása?////// | + | |
- | A tudományos igényű nyelvvizsgálat a 20. század elején kezdte | + | A mai magyar nyelv egyik legkiválóbb használója, Esterházy Péter néhány hónappal ezelőtt tartott, remek előadásában megemlített négy „szűrőt”, melyek — érzése szerint — megkülönböztetik |
- | hangoztatni, hogy a nyelvi rendszer — bármelyik nyelvé — annyira | + | |
- | önkényes, annyira a belső szabályai szabályozzák, hogy komolyan nem | + | |
- | lehet összefüggést keresni a nyelv és az őt használó társadalom között. | + | |
- | A csehben, finnben | + | |
- | mondhatjuk, hogy a cseh vagy a finn társadalom ne jutott volna arra | + | |
- | szintre, hogy a határozottságot el tudja gondolni. A magyar | + | |
- | egyik legjellemzőbb vonása, hogy nincsenek nemek, de hiba volna azt | + | |
- | mondani, hogy ezekben a kultúrákban kevésbé fontos a férfi/ | + | |
- | megkülönböztetés. Az angolban nincs tegezés/ | + | |
- | mondhatjuk, hogy Anglia vagy Amerika demokratikusabb ország volna, mint | + | |
- | pl. Németország. A nyelv szerkezetében beálló változásokat sem | + | |
- | tekinthetjük a társadalmi változások tükrének vagy termékének. A magyar | + | |
- | nyelvben a kereszténység felvétele után az egyik legfontosabb változás a | + | |
- | magánhangzók nyíltabbá válása volt //(pukul → pokol, -tuc → -tok).// A két | + | |
- | dolog között bajos volna összefüggést keresni. | + | |
- | Jegyezzük meg ismét, hogy a szókincset természetesen érintik a | + | <alert secondary> |
- | társadalom, | + | **Esterházy 4 szűrője** |
- | arról már elmondtuk, hogy nyelvészeti értelemben periférikus. | + | |
- | Tudomásul kell vennünk, hogy a nyelv (értsd: a nyelvtan, a rendszer) nem | + | (1) __markáns__ véleménykülönbség \\ |
- | tükröz semmit. Önkényes kód, melynek nem kell homológnak | + | (2) ilyen-olyan értékek __mentén__ \\ |
- | alakzatúnak) lennie az általa továbbított üzenetekkel. Így változása sem | + | (3) egy párt, __aki__ \\ |
- | tükröz semmilyen változást. | + | (4) __alkalmasint__ („alkalomadtán” értelemben, |
+ | </ | ||
- | //////Érzelmi viszony | + | Vegyük észre, hogy Esterházy itt három esetben stilisztikai-retorikai-műveltségi kifogással él, s ezek mellé tesz egy valós nyelvi változást. Az (1) //markáns// és a (2) //mentén// általa bírált túlzott használata nyelvileg érdektelen — miközben lehet, hogy emberileg hazug, csúnya és üres, csak ilyen kategóriákról |
- | A nyelv az emberi élet egyik legfontosabb tényezője. Érthető hát, ha a | + | Egészen más a (3) //egy párt, aki:// itt valós nyelvi változásról |
- | nyelv iránt sok laikus érdeklődik, ha véleménye | + | |
- | viszonyul hozzá. Ám ettől a nyelv még az marad, ami, és a féltő | + | |
- | jóindulat nem elég ahhoz, hogy valaki értelmes állításokat tegyen | + | |
- | nyelvről. Sok szempontból hasonló | + | |
- | elsajátítására, használatára is erős ösztön hajtja | + | |
- | legprimitívebb társadalmakban is, hiszen egyik nélkül sincs emberi élet. | + | |
- | Az is hasonló bennük, hogy a közösség ősidők óta szabályozni, | + | |
- | korlátozni, nyesegetni igyekszik mindkettőt, és a társadalom színterén | + | |
- | mind a nyelvhasználat, mind a nemiség a természetes ösztönök Szküllája | + | |
- | és a társadalmi korlátok Kharübdisze között lavíroz. De ahogyan a | + | |
- | szexológus vagy genetikus nem foglalkozik a nemi erkölccsel, nem tudja, | + | |
- | mi a szép és mi a csúnya, mert a tudomány ilyen kategóriákkal nem | + | |
- | dolgozik, úgy a nyelvész sem tudja értelmezni, | + | |
- | lássa// helytelenebb (vagy pláne csúnyább), mint a //Maga nem látja,// | + | |
- | hiszen mindkettőt magyar anyanyelvűek szabályszerűen használják. | + | |
- | Megítélésük puszta konvenció, ami fordítva is alakulhatott volna. | + | |
- | A laikusok, ideértve | + | Azért bátorkodtam |
- | „nyelvromlást”. A „nyelvromlás” fogalma tudománytalan badarság, mert | + | |
- | nyíltan vagy burkoltan azt sugallja, hogy bizonyos nyelvi változások | + | |
- | „rosszak” (mások meg talán „jók”? | + | |
- | minősíteni? A névelő megjelenése a magyarban jó volt vagy rossz? A | + | |
- | //láthatóak// típusú többesszám elterjedése jó vagy rossz? Miért volna | + | |
- | rossz az „//ormány//-nyúlás”? | + | |
- | De miért volna rosszabb egy hosszú magánhangzó egy rövidnél? Vagy azért | + | |
- | kifogásolhatnánk ezt a szabályt, mert bonyolítja | + | |
- | baj, hiszen más pontokon meg egyszerűsödik | + | |
- | A nyelvész számára mindez olyan, mint a csillagász számára a | + | |
- | horoszkópkészítés: | + | |
- | értékeket, | + | |
- | területén. | + | |
- | Ennél egyébként tisztább és logikusabb az az álláspont, | + | ==== A nyelvi változás |
- | nélkül minden | + | |
- | kívánja, hogy a nyelv ne változzék. Eszerint az „ormány-nyúlás” meg a | + | |
- | // | + | |
- | a nyelv más lesz, mint eddig. Csakhogy a nyelv működésének egyik állandó | + | |
- | és kiküszöbölhetetlen jellemzője a változás. Nem ismerünk olyan nyelvet, | + | |
- | mely ne változna szüntelenül — pontosabban csak a holt nyelvek ilyenek. | + | |
- | A mai magyar | + | Talán már az eddigiekből is kiviláglott: |
- | hónappal ezelőtt tartott, remek előadásában megemlített négy „szűrőt”, | + | |
- | melyek — érzése szerint — megkülönböztetik ma a jó és a rossz | + | |
- | nyelvhasználatot. | + | |
- | +-----------------------------------------------------------------------+ | + | A szakirodalom — a fentiek előrebocsátásával — meg szokott említeni néhány jellemző okot: a kiejtés megkönnyítése //(ly → j),// az analógia //(vágok → eszek),// az egybeesés elkerülése (//én várnék,// hogy különbözzön az //ők várnák// |
- | | //// | + | |
- | | | | + | |
- | | \(1\) [markáns]{.underline} véleménykülönbség\ | + | |
- | | (2) ilyen-olyan értékek [mentén\ | + | |
- | | ]{.underline}(3) egy párt, [aki\ | | + | |
- | | ]{.underline}(4) [alkalmasint]{.underline} („alkalomadtán” | + | |
- | | értelemben, | + | |
- | +-----------------------------------------------------------------------+ | + | |
- | + | ||
- | Vegyük észre, hogy Esterházy itt három esetben | + | |
- | stilisztikai-retorikai-műveltségi kifogással él, s ezek mellé tesz egy | + | |
- | valós nyelvi változást. Az (1) // | + | |
- | túlzott használata nyelvileg érdektelen — miközben lehet, hogy | + | |
- | emberileg hazug, csúnya és üres, csak ilyen kategóriákról a nyelv nem | + | |
- | tud, mint ahogy a természet se tudja, hogy a farkas gonosz. A (4) | + | |
- | // | + | |
- | értelemben is használatos. Egyszerű lexikális változás ez, mely egy | + | |
- | elszigetelt szót érint. | + | |
- | + | ||
- | Egészen más a (3) //egy párt, aki:// itt valós nyelvi változásról van szó, | + | |
- | mert egy szabály módosul, a vonatkozó névmás „személyességi” szabálya. A | + | |
- | régebbi szabály, melyet Esterházy követendőnek sugall, csak a tényleges | + | |
- | természetes személyeknek adta meg a „személy” jegyet, s egyben az //aki// | + | |
- | névmást: //egy ember, aki; egy mérnök, aki; az a kislány, aki.// A | + | |
- | módosult új szabály a „személyes” jegyet kiterjeszti személyek | + | |
- | csoportjára, | + | |
- | Fesztiválzenekar, | + | |
- | kaptak; az a bank, aki nem emel kamatot; épp a katolikus egyház, aki | + | |
- | történelme során…; behoztak egy kutyát, aki részeg volt.// Ma sincs | + | |
- | viszont olyan, hogy //\//a bank, aki előtt a baleset történt,// | + | |
- | nem testület, hanem épület. | + | |
- | + | ||
- | Azért bátorkodtam a kiváló író észrevételeit boncolgatni, | + | |
- | megmutassam: | + | |
- | mennyire különböző kategóriákba tartozhatnak. Az // | + | |
- | szabály feltehetőleg győzni fog és elterjed (nyelvi változás), | + | |
- | // | + | |
- | // | + | |
- | gyakoriság-emelkedés, | + | |
- | Esterházy által megfigyelt jelenségek valóban csúfnak minősülnek-e, | + | |
- | ehhez erről a katedráról nem tudok hozzászólni. | + | |
- | + | ||
- | //////A nyelvi változás lehetséges és lehetetlen okai////// | + | |
- | + | ||
- | Talán már az eddigiekből is kiviláglott: | + | |
- | nyelv, de azt kötelességünk vizsgálni, hogy hogyan. Erről nagyon sokat | + | |
- | tudunk is. Ugyanakkor fontos, hogy elutasítsuk az ezzel kapcsolatos | + | |
- | téves feltevéseket: | + | |
- | és nem bonyolódik; | + | |
- | tükrözi a társadalom és a gondolkodás változásait. | + | |
- | + | ||
- | A szakirodalom — a fentiek előrebocsátásával — meg szokott említeni | + | |
- | néhány jellemző okot: a kiejtés megkönnyítése //(ly → j),// az analógia | + | |
- | //(vágok | + | |
- | különbözzön az //ők várnák// | + | |
- | megmondani, máskor miért nem következnek be az ilyen változások, | + | |
- | miért az ellenkezőjük történik. Például az „// | + | |
- | könnyíti a kiejtést, sőt bonyolítja; | + | |
- | vagyok)// felborítja az analógiát a „hol” és „hová” párhuzammal; | + | |
- | eszik (valamit)// és az //ők eszik (azt)// számos igénél egybeesést okoz, | + | |
- | melyet nem igyekszik kivédeni a nyelv. Így sajnos ezek az „okok” | + | |
- | olyanok, mintha azt mondanánk: az elefántnak azért fejlődött ki ormánya, | + | |
- | hogy könnyebben fölszedhesse a földről a táplálékot — no de akkor mivel | + | |
- | indokoljuk, hogy a többi állatnak nincs ormánya? | + | |
- | + | ||
- | Talán nem is érdemes a nyelvi változás okain töprengeni, | + | |
- | Valószínűleg azért változik a nyelv, mert nincs, ami visszatartsa — | + | |
- | bizonyos korlátok között. Nincs akadálya, hogy a generációk, | + | |
- | módosítgassanak rajta, mert úgyis csak annyit tudnak módosítani, | + | |
- | sérüljön a kommunikáció. Egy hasonlattal élve: olyasféle a nyelv, mint | + | |
- | egy ösvény a réten keresztül. Folyton változik a nyomvonala (egy tócsa, | + | |
- | egy kő, egy kinövő bokor miatt, vagy akár az emberi járás természetes | + | |
- | kilengése miatt), ám ez voltaképpen nincs kapcsolatban a céljával, | + | |
- | azzal, hogy átjusson a rét túlsó végére, sőt részleteiben néha még el is | + | |
- | téríti attól. Az ösvény mint ösvény mégis változatlan, | + | |
- | például félkörben visszafordulni a rét innenső oldalára, mert el kell | + | |
- | jutnia a célba: a nyelvnél ez cél a közlés, a kommunikáció, | + | |
- | változás közepette is megvalósul. | + | |
+ | Talán nem is érdemes a nyelvi változás okain töprengeni, | ||