Site Tools

Differences

This shows you the differences between two versions of the page.

Link to this comparison view

predikal:nyelv_nyelvhasznalat_nyelvmuveles [2022-04-27] – created Péter Szigetváripredikal:nyelv_nyelvhasznalat_nyelvmuveles [2022-04-27] (current) – external edit 127.0.0.1
Line 1: Line 1:
 = Nyelv, nyelvhasználat, nyelvművelés = Nyelv, nyelvhasználat, nyelvművelés
  
-A nyelvészet azóta tudomány, amióta a XIX. század közepén kialakította +A nyelvészet azóta tudomány, amióta a XIX. század közepén kialakította „értékmentes” álláspontját — vagyis hogy a nyelvek, nyelvváltozatok között nem lehet értékkülönbséget találni (még ha a beszélők maguk ezt állítják is), hogy egyformán tökéletes a régi és az új, hogy nincsenek primitív nyelvek, minden emberi közösség nyelve mindennemű beavatkozás nélkül is ellátja kommunikációs feladatát, legyen akár beás cigány vagy homéroszi görög.
-„értékmentes” álláspontját — vagyis hogy a nyelvek, nyelvváltozatok +
-között nem lehet értékkülönbséget találni (még ha a beszélők maguk ezt +
-állítják is), hogy egyformán tökéletes a régi és az új, hogy nincsenek +
-primitív nyelvek, minden emberi közösség nyelve mindennemű beavatkozás +
-nélkül is ellátja kommunikációs feladatát, legyen akár beás cigány vagy +
-homéroszi görög.+
  
-Az értékmentesség elvét 1860 körül a német pozitivista nyelvészek +Az értékmentesség elvét 1860 körül a német pozitivista nyelvészek (Brugmann, Paul, Max Müller) kezdték alkalmazni. A „pozitivista” éppen ezt jelenti: csak olyasmit vizsgálok, csak olyasmit veszek egyáltalán észre, ami tőlem független, objektív adat, tehát „pozitívan” létezik (a //pozitív// tehát itt még nem a mai „kedvező” értelemben veendő, hanem „objektív”, „létező” értelemben). Ők mondták ki, hogy a nyelvtudomány, mint a többi tudomány, csak a vizsgált jelenségek higgadt, érzelemmentes tanulmányozásán alapulhat. Nincs olyan analfabéta parasztasszony — mondták —, nincs olyan dzsungeltörzs vagy nagyvárosi jampec, akinek a beszédét ne lehetne és ne kellene tanulmányozni és leírni. Ezt vallották azóta is a nyelvészet iránymutatói: Saussure, Bloomfield, Chomsky, vagy idehaza Simonyi, Gombocz, Laziczius, Telegdi.
-(Brugmann, Paul, Max Müller) kezdték alkalmazni. A „pozitivista” éppen +
-ezt jelenti: csak olyasmit vizsgálok, csak olyasmit veszek egyáltalán +
-észre, ami tőlem független, objektív adat, tehát „pozitívan” létezik (a +
-//pozitív// tehát itt még nem a mai „kedvező” értelemben veendő, hanem +
-„objektív”, „létező” értelemben). Ők mondták ki, hogy a nyelvtudomány, +
-mint a többi tudomány, csak a vizsgált jelenségek higgadt, érzelemmentes +
-tanulmányozásán alapulhat. Nincs olyan analfabéta parasztasszony — +
-mondták —, nincs olyan dzsungeltörzs vagy nagyvárosi jampec, akinek a +
-beszédét ne lehetne és ne kellene tanulmányozni és leírni. Ezt vallották +
-azóta is a nyelvészet iránymutatói: Saussure, Bloomfield, Chomsky, vagy +
-idehaza Simonyi, Gombocz, Laziczius, Telegdi.+
  
-A felvilágosodás korában, a XVIII. században még nem így látták: +A felvilágosodás korában, a XVIII. században még nem így látták: akkoriban az „értékelő” álláspont volt az elfogadott. Dr. Samuel Johnson, a nagy angol szótáríró például ezt írja (1775): „A nyelv természetes tendenciát mutat a hanyatlásra, az elkorcsosulásra”. Csakhogy Dr. Johnson kora, a felvilágosodás nem választotta szét a nyelvet és a nyelvhasználatot, ami nélkül pedig szakszerű nyelvvizsgálat nem létezik. Dr. Johnson ezt is mondja: „a nyelv legfőbb ellenségei: az ostobaság, a hiúság, a színlelés, a modorosság és az affektálás”. Ez azért téves (nyelvészeti szempontból), mert ezek egyike sem nyelvi tényező: ezek erkölcsi kategóriák, melyek a nyelvhasználattal kapcsolatban helyénvalók lehetnek, de a nyelvvel kapcsolatban értelmetlenek. A hazugságok például a nyelv szempontjából kifogástalan mondatok: //Az antilop fészket rakott// — ez hazugság, de a magyar nyelv szabályainak megfelel, hangalakja, szerkezete kifogástalan. Alighanem erre Dr. Johnson azt mondaná: akkor a ti nyelvtudományotok nem érdekes, hiszen ha nem foglalkozik erkölcsi vagy helyességi vagy értékkategóriákkal, akkor a nyelvészetből éppen az embert tessékeli ki, s helyére papírízű szabályokat és elvont képleteket rak. Valóban. Pontosan ezt tesszük: ezt hívjuk ma szakszerű nyelvtudománynak. A helyességi vagy értékkategóriákkal, az emberek ízlésével és ítéleteivel is lehet tudományos igénnyel foglalkozni: ez a szociológiába tartozik. Amikor tehát a szociológia eszközeivel vizsgálom az emberek nyelvi viselkedését, mások nyelvi viselkedéséről alkotott véleményét, ez a szociolingvisztika (magyarul társadalomnyelvészet, rövidebb nevén „társas­nyelvészet”). Ez szép és értelmes foglalatosság, de nem azonos a nyelvészettel, nem is sok köze van hozzá.
-akkoriban az „értékelő” álláspont volt az elfogadott. Dr. Samuel +
-Johnson, a nagy angol szótáríró például ezt írja (1775): „A nyelv +
-természetes tendenciát mutat a hanyatlásra, az elkorcsosulásra”. +
-Csakhogy Dr. Johnson kora, a felvilágosodás nem választotta szét a +
-nyelvet és a nyelvhasználatot, ami nélkül pedig szakszerű nyelvvizsgálat +
-nem létezik. Dr. Johnson ezt is mondja: „a nyelv legfőbb ellenségei: az +
-ostobaság, a hiúság, a színlelés, a modorosság és az affektálás”. Ez +
-azért téves (nyelvészeti szempontból), mert ezek egyike sem nyelvi +
-tényező: ezek erkölcsi kategóriák, melyek a nyelvhasználattal +
-kapcsolatban helyénvalók lehetnek, de a nyelvvel kapcsolatban +
-értelmetlenek. A hazugságok például a nyelv szempontjából kifogástalan +
-mondatok: //Az antilop fészket rakott// — ez hazugság, de a magyar nyelv +
-szabályainak megfelel, hangalakja, szerkezete kifogástalan. Alighanem +
-erre Dr. Johnson azt mondaná: akkor a ti nyelvtudományotok nem érdekes, +
-hiszen ha nem foglalkozik erkölcsi vagy helyességi vagy +
-értékkategóriákkal, akkor a nyelvészetből éppen az embert tessékeli ki, +
-s helyére papírízű szabályokat és elvont képleteket rak. Valóban. +
-Pontosan ezt tesszük: ezt hívjuk ma szakszerű nyelvtudománynak. A +
-helyességi vagy értékkategóriákkal, az emberek ízlésével és ítéleteivel +
-is lehet tudományos igénnyel foglalkozni: ez a szociológiába tartozik. +
-Amikor tehát a szociológia eszközeivel vizsgálom az emberek nyelvi +
-viselkedését, mások nyelvi viselkedéséről alkotott véleményét, ez a +
-szociolingvisztika (magyarul társadalomnyelvészet, rövidebb nevén +
-„társas­nyelvészet”). Ez szép és értelmes foglalatosság, de nem azonos a +
-nyelvészettel, nem is sok köze van hozzá.+
  
-Ha valahol eluralkodik az ostobaság, a hiúság, a színlelés, a modorosság +Ha valahol eluralkodik az ostobaság, a hiúság, a színlelés, a modorosság és az affektálás, az baj, küzdeni kell ellene, mert ezek a dolgok rosszak. De ha valahol eluralkodik az igekötőhasználat //(leellenőriz, kihangsúlyoz),// akkor előbb be kellene bizonyítani, hogy ez baj, mielőtt „nyelvromlásnak” neveznénk és küzdenénk ellene. Dr. Johnsonék, tipikus aufklärista módon, azt hirdették, hogy a logika szabályainak a nyelvben is tükröződniük kellene. Például tagadás plusz tagadás egyenlő állítás. Addig harcoltak, míg keresztülvitték, hogy a művelt angolból tűnjön el a kettős tagadás. Ezért ma a standard nyelvben a hagyományos //I don’t see nothing// ’nem látok semmit’ helyett így mondják: //I don’t see anything// (szószerint: ’nem látok bármit’). A széles tömegek továbbra is a régi formát használják. Most akkor Johnsonék győztek? De mire volt jó ez a győzelem? Megvédték a nyelvet az elkorcsosulástól?
-és az affektálás, az baj, küzdeni kell ellene, mert ezek a dolgok +
-rosszak. De ha valahol eluralkodik az igekötőhasználat //(leellenőriz, +
-kihangsúlyoz),// akkor előbb be kellene bizonyítani, hogy ez baj, mielőtt +
-„nyelvromlásnak” neveznénk és küzdenénk ellene. Dr. Johnsonék, tipikus +
-aufklärista módon, azt hirdették, hogy a logika szabályainak a nyelvben +
-is tükröződniük kellene. Például tagadás plusz tagadás egyenlő állítás. +
-Addig harcoltak, míg keresztülvitték, hogy a művelt angolból tűnjön el a +
-kettős tagadás. Ezért ma a standard nyelvben a hagyományos //I don’t see +
-nothing// ’nem látok semmit’ helyett így mondják: //I don’t see anything// +
-(szószerint: ’nem látok bármit’). A széles tömegek továbbra is a régi +
-formát használják. Most akkor Johnsonék győztek? De mire volt jó ez a +
-győzelem? Megvédték a nyelvet az elkorcsosulástól?+
  
-A nyelv iránt érdeklődő nem-szakember tévedéseit az okozza, hogy amikor +A nyelv iránt érdeklődő nem-szakember tévedéseit az okozza, hogy amikor „nyelvet” mond (mint fentebb Dr. Johnson), voltaképpen a nyelvhasználatról beszél, azt bírálja vagy minősíti.
-„nyelvet” mond (mint fentebb Dr. Johnson), voltaképpen a +
-nyelvhasználatról beszél, azt bírálja vagy minősíti.+
  
-////Nyelvromlás?////+==== Nyelvromlás?
  
-A nyelvek folyton változnak, ezt látjuk évszázadok-évezredek óta, amióta +A nyelvek folyton változnak, ezt látjuk évszázadok-évezredek óta, amióta csak dokumentálni tudjuk őket. A romlás az lenne, ha egy nyelv kevésbé alkalmassá válna arra, amire való: kommunikációra. Ilyet a nyelvi változásnál nem látunk, mert a diszruptív (ziláló) és terápiás (orvosló) változások állandóan egyensúlyban tartják egymást. A „nyelvromláshoz” azt kéne kimutatni, hogy a változások egy része (vagy mindegyike) káros, hogy az újonnan létrejött forma rosszabb, mint az előző. Ám nem bizonyítható, hogy például a magyarban az alábbi régi--új párokból a második „rosszabb” volna az előzőnél:
-csak dokumentálni tudjuk őket. A romlás az lenne, ha egy nyelv kevésbé +
-alkalmassá válna arra, amire való: kommunikációra. Ilyet a nyelvi +
-változásnál nem látunk, mert a diszruptív (ziláló) és terápiás (orvosló) +
-változások állandóan egyensúlyban tartják egymást. A „nyelvromláshoz” +
-azt kéne kimutatni, hogy a változások egy része (vagy mindegyike) káros, +
-hogy az újonnan létrejött forma rosszabb, mint az előző. Ám nem +
-bizonyítható, hogy például a magyarban az alábbi régi--új párokból a +
-második „rosszabb” volna az előzőnél:+
  
-  —-------------------------------------------------------------------- +^  //Régebbi//                  ^ //Újabb//  ^ 
-  ////Régebbi////                          ////Újabb//// +|//láthatnók//                  |//láthatnánk// | 
-  —--------------------------------- —------------------------------- +|//talán//                      |//tán// | 
-  //láthatnók//                          //láthatnánk//+|//ugat az kutya//              |//ugat a kutya// | 
 +|//toppanék//                   |//toppantam// | 
 +|//jelenleg elutazott//         |//jelenleg el van utazva// | 
 +|//ha elosztja//                |//ha elossza// | 
 +|//érthetők//                   |//érthetőek// | 
 +|//ha lejárt is//               |//ha le is járt// | 
 +|//a bank, amely//              |//a bank, aki// | 
 +|//barátim//                    |//barátaim// | 
 +|//ugrol//                      |//ugrasz// | 
 +|//a feltételek adva vannak//   |//a feltételek adottak// |
  
-  //talán//                              //tán//+A minap egy fiatalember újságolta, hogy műsort készít a tévében, s ott a „fölösleges igekötők” (pl. //ledegradál//) használatáról próbálja leszoktatni a nézőket. Ám tegye, ha a nézők ettől könnyebben találnak állást vagy jobb jegyük lesz az iskolában, azaz ha nyelvhasználatuk pozitívabb társadalmi megítélés alá fog esni. A nyelvész azonban eltöpreng: mi baj van azzal, hogy //ledegradál,// hiszen az igekötőhasználat a magyar nyelv egyik sajátos vonása, miért ne használja, ha van neki? Azt szokták válaszolni, hogy itt a //le-// fölösleges, mert anélkül is ugyanazt jelenti: //de-gradál,// ugyanis a latin //de-// előképző éppen azt jelenti: ’le’. Hm, de akkor a //beinjekcióz// is kifogásolandó (latin //in-// = ’be’), és a //föl// is a //Hánykor kelünk föl?// mondatban (hiszen a //Hánykor kelünk?// is ugyanaz). Ezekről is le akar szoktatni a tévéműsor? Ha nem, miért nem? A nyelvész csak annyit mondhat, hogy a nyelvbe nincs értelme így beavatkozni, mert az nem lesz attól „jobb”, hogy — mondjuk — csökkentjük az igekötők előfordulását, vagy (mint Dr. Johnson és kortársai elérték) kitiltjuk belőle a kettős tagadást. Mire jó ez?
  
-  //ugat az kutya//                      //ugat a kutya//+Egyébként ha bárki be kíván avatkozni a nyelv életébe vagy az emberek nyelvhasználatába, én nem állhatom útját: nekem csak akkor kell szólnom, ha valaki ezt áltudományos nézetek és babonák alapján, hibás logikára hivatkozva, szubjektív érzületeit objektív érveknek beállítva kívánja megtenni. Ha törvényt terjeszt be, hogy sújtsák büntetéssel mindazokat, akik azt mondják: //Itt fogyassza?,// nem állom útját, de azt nem nézhetem tétlenül, ha arra hivatkozik, hogy ez a kifejezés „nyelvtanilag helytelen” vagy „magyartalan” vagy „összekeveri a kijelentő módot a felszólítóval”, mert ez mind butaság. Én nem a beavatkozás vagy az előírás ellen harcolok, hanem a butaság ellen.
  
-  //toppanék//                           //toppantam//+Példánknál maradva: a nyelvekben számos helyen van kettős jelölés, tehát hogy ugyanazt a dolgot kétszer jelölik. Amikor azt mondjuk: //e mögött a ház mögött,// az egyik //mögött// logikailag fölösleges. Ha azt mondjuk: //A gyerekek boldogok,// a //boldog// végén az //-ok// fölösleges, hiszen a //gyerekek// többesszám révén már jeleztük, hogy többen vannak: elég lenne //A gyerekek boldog.// Ha elkezdenénk úgy beszélni, hogy //A gyerekek boldog, A kacsák úsz, A zenészek játszott// — ez örvendetes nyelvjavulás volna, mivel fölösleges elemektől szabadultunk meg? Vagy nyelvromlás? De miért? A //leellenőriz, kihangsúlyoz, ledegradál// alakokban az igekötő semmivel sem fölöslegesebb, mint a kétszer kitett //mögött// meg a kétszer kitett többesszám. A nyelvek annyira tele vannak fölösleges dolgokkal, hogy a szakember megállapítja: a fölöslegesség fogalma nem használható a nyelvi elemzésben, tehát nincs.
  
-  //jelenleg elutazott//                 //jelenleg el van utazva//+Ugye világos: én a nyelvről és nem a nyelvhasználatról beszélek. A nyelvhasználatban létezhet fölöslegesség, ha valaki bő lére ereszti a mondókáját, megspékeli lényegtelen információkkal stb. A buszon egy néni a barátnőjének beszámolt a fiáék boldog életéről, és minden lehetséges helyre betette a //kis// szót: //A kis menyem vett egy kis narancsprést és azzal csinál egy kis dzsúzt a kis vendégeknek, ha kívánja a kis gyomruk.// Szerintem gyűlöli az egész családját. Ám a nyelvészt az érdekli, hogy miért pont oda tette be a //kis// szót, ahova, és miért nem máshova? Honnan tudja a néni, hogy mik a főnevek? És ha a //narancs// elé betette, a //prés// elé miért nem? Honnan tudja (helyesen!), hogy a //prés// itt nem lexikai elem, holott főnév? Ezek az izgalmas kérdések.
  
-  //ha elosztja//                        //ha elossza//+==== „Langue” (nyelv) és „parole” (nyelvhasználat, beszéd)
  
-  //érthetők//                           //érthetőek//+A nyelvhasználatot a nyelvtől először a modern nyelvészet egyik nagyja, a svájci-francia Saussure választotta el világosan (1916). A nyelvet a //langue// szóval (ez franciául egyszerűen ’nyelvet’ jelent), a nyelvhasználatot a //parole// (= beszéd, beszélés) szóval illette, s kijelentette: a nyelvészet feladata elsősorban a //langue// vizsgálata, azaz hogy milyen a nyelv és nem az, hogy mit csinálnak vele. Ma is így látjuk a szaktudományban. Sokan azonban tévesen értelmezik a Saussure által bevezetett „langue” és „parole” fogalmakat. A //langue// (a nyelv) magát a szabályrendszert jelöli, amit a beszélők beszédében (és írásában) megfigyelhetünk. A //parole// (bár jelentése voltaképpen ’beszéd’, az írásbeli nyelvhasználatot ugyanúgy felöleli) — a nyelvet használó személy szóbeli (vagy írásbeli) megnyilvánulásait jelöli. Közkeletű félreértés, hogy a langue-ban vannak a lefektetett szabályok, míg a parole-ban tapasztaljuk az azoktól való eltérést, tehát hogy pl. a langue-ban van az, hogy //a szobában vagyok,// és a parole-ban az, hogy //a szobába vagyok.// Vagy hogy a langue maga a standard nyelv //(ebből ettem),// s a parole-ban valósul meg az ettől való nyelvjárási eltérés //(ebbű öttem).//
  
-  //ha lejárt is//                       //ha le is járt//+Nem; a fenti példák mind a langue-ban vannak (vagy egy-egy társadalmi csoport némileg eltérő langue-jaiban), mert ha nem ott volnának, akkor nem találnánk egyéneket, akik rendszeresen így használják őket. Minden, ami rendszeres, ami megjósolható, az nyelvészeti értelemben szabály. Szabály hozza létre a „suksüköt”, //a szobába vagyok//-ot, az //Ebbű öttem//-et. Ezért mindez a langue (= a szabályrendszer) része, vagy modernebb terminológiával: az adott beszélők kompetenciájának (nyelvtudásának) része. A nyelvész feladata az, hogy modellálja a beszélők kompetenciáját.
  
-  //a bank, amely//                      //a bank, aki//+A Saussure-i parole egyszerűen a nyelv használata, fizikai megvalósulása, tehát ami kijön a szánkon (vagy a papíron, képernyőn megjelenik). A parole-t mint olyat nem vizsgálja a nyelvészet, csak az alkalmazott-nyelvészet pl. statisztikailag (Petőfi magánhangzói), meg a pszichológia, logopédia, stilisztika, irodalom, valamint a nyelvi illemtan (kit tegezzünk?). A langue/parole különbséget azért kellett Saussure-nek tisztáznia, mert létezik nyelvbotlás (pl. //kétes nyéma// a //kényes téma// helyett), meg sok elharapott, összeszőtt, újrakezdett mondat //(Én is csak 56 után kezdtek megjelenni a verseim)// — mindez kijön a szánkon, mégis botorság volna a kompetencia (a langue) megnyilvánulásának tekinteni.
  
-  //barátim//                            //barátaim//+Az adatokat (a parole-t) ezért gyakran **idealizálni** kell (azaz ki kell javítani). Például ha azt mondja valaki:
  
-  //ugrol//                              //ugrasz//+(1) //Én nem hoznék elő ilyen kétes nyémákat.//
  
-  //a feltételek adva vannak//           //a feltételek adottak// +— az nyilván azt akarta mondani:
-  —--------------------------------------------------------------------+
  
-A minap egy fiatalember újságolta, hogy műsort készít a tévében, s ott a +(2) //Én nem hoznék elő ilyen kényes témákat.//
-„fölösleges igekötők” (pl. //ledegradál//) használatáról próbálja +
-leszoktatni a nézőket. Ám tegye, ha a nézők ettől könnyebben találnak +
-állást vagy jobb jegyük lesz az iskolában, azaz ha nyelvhasználatuk +
-pozitívabb társadalmi megítélés alá fog esni. A nyelvész azonban +
-eltöpreng: mi baj van azzal, hogy //ledegradál,// hiszen az +
-igekötőhasználat a magyar nyelv egyik sajátos vonása, miért ne +
-használja, ha van neki? Azt szokták válaszolni, hogy itt a //le//- +
-fölösleges, mert anélkül is ugyanazt jelenti: //de-gradál,// ugyanis a +
-latin //de//- előképző éppen azt jelenti: ’le’. Hm, de akkor a +
-//beinjekcióz// is kifogásolandó (latin //in-// = ’be’), és a //föl// is a +
-//Hánykor kelünk föl?// mondatban (hiszen a //Hánykor kelünk?// is ugyanaz). +
-Ezekről is le akar szoktatni a tévéműsor? Ha nem, miért nem? A nyelvész +
-csak annyit mondhat, hogy a nyelvbe nincs értelme így beavatkozni, mert +
-az nem lesz attól „jobb”, hogy — mondjuk — csökkentjük az igekötők +
-előfordulását, vagy (mint Dr Johnson és kortársai elérték) kitiltjuk +
-belőle a kettős tagadást. Mire jó ez?+
  
-Egyébként ha bárki be kíván avatkozni a nyelv életébe vagy az emberek +Tehát „kijavíthatom” a felcserélt hangokat, az (1)-et kizárhatom a magyar langue-ból. Azaz a hiba a nyelvi szereplésben, a parole-ban (modernebb szóval: a performanciában) van.
-nyelvhasználatába, én nem állhatom útját: nekem csak akkor kell szólnom, +
-ha valaki ezt áltudományos nézetek és babonák alapján, hibás logikára +
-hivatkozva, szubjektív érzületeit objektív érveknek beállítva kívánja +
-megtenni. Ha törvényt terjeszt be, hogy sújtsák büntetéssel mindazokat, +
-akik azt mondják: //Itt fogyassza?,// nem állom útját, de azt nem nézhetem +
-tétlenül, ha arra hivatkozik, hogy ez a kifejezés „nyelvtanilag +
-helytelen” vagy „magyartalan” vagy „összekeveri a kijelentő módot a +
-felszólítóval”, mert ez mind butaság. Én nem a beavatkozás vagy az +
-előírás ellen harcolok, hanem a butaság ellen.+
  
-Példánknál maradva: a nyelvekben számos helyen van kettős jelölés, tehát +Ezzel szemben tilos a nyelvésznek a megfigyelt adatokat **standardizálni,** vagyis az irodalmi nyelvhez igazítani. Ha azt mondja valaki:
-hogy ugyanazt a dolgot kétszer jelölik. Amikor azt mondjuk: //e mögött a +
-ház mögött,// az egyik //mögött// logikailag fölösleges. Ha azt mondjuk: //A +
-gyerekek boldogok,// a //boldog// végén az -//ok// fölösleges, hiszen a +
-//gyerekek// többesszám révén már jeleztük, hogy többen vannak: elég lenne +
-//A gyerekek boldog.// Ha elkezdenénk úgy beszélni, hogy //A gyerekek +
-boldog, A kacsák úsz, A zenészek játszott// — ez örvendetes nyelvjavulás +
-volna, mivel fölösleges elemektől szabadultunk meg? Vagy nyelvromlás? De +
-miért? A //leellenőriz, kihangsúlyoz, ledegradál// alakokban az igekötő +
-semmivel sem fölöslegesebb, mint a kétszer kitett //mögött// meg a kétszer +
-kitett többesszám. A nyelvek annyira tele vannak fölösleges dolgokkal, +
-hogy a szakember megállapítja: a fölöslegesség fogalma nem használható a +
-nyelvi elemzésben, tehát nincs.+
  
-Ugye világos: én a nyelvről és nem a nyelvhasználatról beszélek. A +(3) //Én nem hoznák elő ilyen kényes témákat.//
-nyelvhasználatban létezhet fölöslegesség, ha valaki bő lére ereszti a +
-mondókáját, megspékeli lényegtelen információkkal stb. A buszon egy néni +
-a barátnőjének beszámolt a fiáék boldog életéről, és minden lehetséges +
-helyre betette a //kis// szót: //A kis menyem vett egy kis narancsprést és +
-azzal csinál egy kis dzsúzt a kis vendégeknek, ha kívánja a kis +
-gyomruk.// Szerintem gyűlöli az egész családját. Ám a nyelvészt az +
-érdekli, hogy miért pont oda tette be a //kis// szót, ahova, és miért nem +
-máshova? Honnan tudja a néni, hogy mik a főnevek? És ha a //narancs// elé +
-betette, a //prés// elé miért nem? Honnan tudja (helyesen!), hogy a //prés// +
-itt nem lexikai elem, holott főnév? Ezek az izgalmas kérdések.+
  
-//////„Langue” (nyelv) és „parole” (nyelvhasználat, beszéd)//////+— azt nem szabad kijavítani erre:
  
-A nyelvhasználatot a nyelvtől először a modern nyelvészet egyik nagyja, +(4) //Én nem hoznék elő ilyen kényes témákat.//
-a svájci-francia Saussure választotta el világosan (1916). A nyelvet a +
-//langue// szóval (ez franciául egyszerűen ’nyelvet’ jelent), a +
-nyelvhasználatot a //parole// (= beszéd, beszélés) szóval illette, s +
-kijelentette: a nyelvészet feladata elsősorban a //langue// vizsgálata, +
-azaz hogy milyen a nyelv és nem az, hogy mit csinálnak vele. Ma is így +
-látjuk a szaktudományban. Sokan azonban tévesen értelmezik a Saussure +
-által bevezetett „langue” és „parole” fogalmakat. A //langue// (a nyelv) +
-magát a szabályrendszert jelöli, amit a beszélők beszédében (és +
-írásában) megfigyelhetünk. A //parole// (bár jelentése voltaképpen +
-’beszéd’, az írásbeli nyelvhasználatot ugyanúgy felöleli) — a nyelvet +
-használó személy szóbeli (vagy írásbeli) megnyilvánulásait jelöli. +
-Közkeletű félreértés, hogy a langue-ban vannak a lefektetett szabályok, +
-míg a parole-ban tapasztaljuk az azoktól való eltérést, tehát hogy pl. a +
-langue-ban van az, hogy //a szobában vagyok,// és a parole-ban az, hogy //a +
-szobába vagyok.// Vagy hogy a langue maga a standard nyelv //(ebből +
-ettem),// s a parole-ban valósul meg az ettől való nyelvjárási eltérés +
-//(ebbű öttem).//+
  
-Nem; a fenti példák mind a langue-ban vannak (vagy egy-egy társadalmi +— mert nincs okom föltételezni, hogy az illető ezt a (4)-est akarta mondani, tehát hogy nyelvbotlás lett volna: az ő kompetenciájában (langue-jában) az //én hoznák// a szabályosan képzett igealak. Ha hosszabban figyelem beszédét, azt fogom látni: rendszeresen így mondja. Az nyelvészeti szempontból mellékes, hogy az ő kompetenciájának erről a szabályáról (a „nákolásról”) mások azt mondják: csúnya vagy helytelen vagy magyartalan; ez egy lábjegyzetben megemlíthető, de a szabály leírását, elemzését nem befolyásolhatja a társadalmi értékítélet, hiszen az puszta konvenció, mely fordítva is alakulhatott volna. (Társadalmilag persze fontos lehet, mint minden konvenció, de az már szociológiai kérdés.) Ebből következik egy fontos alaptétel: a langue-ban (a kompetenciában) hiba egyszerűen nem létezik: nincs olyan egészséges felnőtt, aki az anyanyelvét hibásan tudná.
-csoport némileg eltérő langue-jaiban), mert ha nem ott volnának, akkor +
-nem találnánk egyéneket, akik rendszeresen így használják őket. Minden, +
-ami rendszeres, ami megjósolható, az nyelvészeti értelemben szabály. +
-Szabály hozza létre a „suksüköt”, //a szobába vagyok//-ot, az //Ebbű +
-öttem//-et. Ezért mindez a langue (= a szabályrendszer) része, vagy +
-modernebb terminológiával: az adott beszélők kompetenciájának +
-(nyelvtudásának) része. A nyelvész feladata az, hogy modellálja a +
-beszélők kompetenciáját.+
  
-A Saussure-i parole egyszerűen a nyelv használata, fizikai +Én szinte mindig a langue-ról írok, hiszen a nyelvészet döntően ezzel foglalkozik. (Egy-egy kirándulást teszek olykor parole-szintű jelenségek taglalásába, pl. a trágárság/pornográfia témában, vagy nyelvpolitikai kérdésekbe — mint a kisebbségi nyelvhasználat — vagy alkalmazott-nyelvészeti kérdésekbe, mint a szótárírás. De ez nem a főcsapás iránya.) Elsősorban szabályokkal foglalkozom: igyekszem megmutatni, hogy a magyar langue (a magyar beszélők kompetenciája, akár műveltek, akűár műveletlenek) mennyi olyan szabályszerűséget tartalmaz, amit az iskolai nyelvtan nem tárgyal, vagy nem eléggé mutat be, vagy amiről azt gondolja a laikus, hogy keszekusza, szabályoknak fittyet hányó beszéd. Például, hogy az //aki// újabban testületre is vonatkozhat //(a katolikus egyház, aki története során…).// Ez nem parole-jelenség, ez a langue szabályrendszerének izgalmas módosulása.
-megvalósulása, tehát ami kijön a szánkon (vagy a papíron, képernyőn +
-megjelenik). A parole-t mint olyat nem vizsgálja a nyelvészet, csak az +
-alkalmazott-nyelvészet pl. statisztikailag (Petőfi magánhangzói), meg a +
-pszichológia, logopédia, stilisztika, irodalom, valamint a nyelvi +
-illemtan (kit tegezzünk?). A langue/parole különbséget azért kellett +
-Saussure-nek tisztáznia, mert létezik nyelvbotlás (pl. //kétes nyéma// a +
-//kényes téma// helyett), meg sok elharapott, összeszőtt, újrakezdett +
-mondat //(Én is csak 56 után kezdtek megjelenni a verseim)// — mindez +
-kijön a szánkon, mégis botorság volna a kompetencia (a langue) +
-megnyilvánulásának tekinteni.+
  
-Az adatokat (a parole-t) ezért gyakran ////idealizálni//// kell (azaz ki +==== Nyelvművelés és nyelvvédelem
-kell javítani). Például ha azt mondja valaki:+
  
-\(1\) //Én nem hoznék elő ilyen kétes nyémákat.//+Sokan összemossák a nyelvművelést a nyelvvédelemmel. Hogy ezt tisztázzuk, három dolgot meg kell különböztetünk:
  
--- az nyilván azt akarta mondani:+(1) A **nyelvvédelem.** Ez a nyelvnek, a nyelvi eszközöknek a gyomlálása, célja a kompetencia (a langue) szűkítése. Szándéka, hogy létező, anyanyelvi beszélők által rendszeresen használt jelenségeket (nákolás, suksükölés, //aztat, műtét végett,// idegen szavak) visszaszorítson, embereket bizonyos dolgok használatáról leszoktasson. A nyelvtudomány ehhez semmiféle alapot nem szolgáltat. A nyelvvédelemmel akkor kerülök szembe, ha — mint sajnos oly gyakran — a nyelvtudomány álarcát ölti, s alaptalanul azt hirdeti, hogy az //én hoznák// nyelvészetileg helytelen, vagy hogy a //korrekt// szó használata fölösleges — ilyet ugyanis a nyelvészet nem mond, nem mondhat, mert ő csak azt látja, hogy az embereket ezeket használják. Ettől még, aki akarja, nevelje le embertársait bármiről, akár nyelvi dolgokról is, csak a nyelvészetre ne hivatkozzon: ezt a fegyvert valóban kötelességem kiütni a kezéből.
  
-\(2\) //Én nem hoznék elő ilyen kényes témákat.//+Ha a társadalom úgy döntött (vagyis a közmegegyezés úgy alakult), hogy bizonyos alakokat műveletlennek, kerülendőnek, csúnyának — összefoglaló szóval: illetlennek — minősít, akkor természetesen minden szülő, pedagógus, illemtanár kötelessége, hogy ezt a fiatalokkal, a szélesebb közönséggel tudassa és használatuk veszélyeire felhívja a figyelmüket, esetleg leszoktassa őket. A probléma az indoklás körül van. Hadd hozzak egy — talán meglepő, de annál találóbb — párhuzamot: a szellentés megítélését. A mai európai kultúra illetlenségnek találja a társaságban való szellentést, és így valóban kötelességünk, hogy erről mindenkit leneveljünk. Azt azonban egy pillanatig sem szabad mondani, hogy a szellentés egészségügyi értelemben helytelen vagy káros volna (sőt, éppen a visszatartása lehet káros vagy kellemetlen). A nyelvi illemszabályokról hasonlóképpen kell nyilatkozni: ezt vagy azt a nyelvi formát — pl. a suksükölést — nem szabad jobb társaságban használni, de nem azért, mert önmagában helytelen vagy természetellenes, hanem „csak”, mert ezt kívánja a hagyomány, az a társadalmi közeg, melybe integrálódni kívánunk.
  
-Tehát „kijavíthatom” a felcserélt hangokat, az (1)-et kizárhatom a +(2) A **nyelvművelés** mint a **nyelv** (a langue, a nyelvi rendszer) művelése (finomítása). Ennek célja, hogy gazdagítsa a nyelvet: rövidebb vagy szebb vagy szellemes szavakat találjon ki (mint Kazinczyék), esetleg gazdaságosabb nyelvtani szerkezetek megjelenését támogassa //(a nálunk játszott zenekar),// stb. Sosem bíráltam, magam is szívesen űzöm.
-magyar langue-ból. Azaz a hiba a nyelvi szereplésben, a parole-ban +
-(modernebb szóval: a performanciában) van.+
  
-Ezzel szemben tilos a nyelvésznek a megfigyelt adatokat +Kollégáimmal például kitaláltuk, hogy az előadásainkon kiosztott 1-2 lapos segédanyagot az angol //handout// (ejtve \[hendaut\]) helyett //kiosztmány//-nak fogjuk nevezni. Örömmel mondhatom, hogy a szó terjed, és sok fiatal már teljes természetességgel használja. De ugye világos: ennek vajmi kevés köze van a nyelvészethez, inkább sport, nemes játék. Hiszen a //hendaut// ugyanolyan jó magyar szó lenne, mint a //kiosztmány.// Erre azt mondhatná valaki, hogy no de a //hendaut//-nak a magyar ember számára nincs értelme. Miért, kérdezem vissza: és a //kentaur,// annak van értelme? Persze, felelné: //kentaur// egyenlő „ember-ló kombinált lény”. Igen, mondom én erre, ugyanígy //hendaut// egyenlő „előadáson kiosztott segédlet”. A magyarok nem hülyék, ha meg tudják tanulni, mi az a kentaur, akkor azt is meg tudják tanulni, mi az a //hendaut.// Hogy mégis //kiosztmány//-nak próbáljuk nevezni, annak nem a nyelvhez, hanem a magyar hagyományhoz van köze, ha tetszik: főhajtás Kazinczyék, a nyelvújító elődök előtt. Egy hommage.
-////standardizálni//,// vagyis az irodalmi nyelvhez igazítani. Ha azt mondja +
-valaki:+
  
-\(3\) //Én nem hoznák elő ilyen kényes témákat.//+(3) A **nyelvművelés** mint a **nyelvhasználat** művelése (irányítása és gazdagítása). Ha okosan teszik (mint a híres nyelvművelő, Lőrincze Lajos tette évtizedeken keresztül), akkor nagyon fontos feladatot látnak el. Például: ne mindig csak azt mondjátok, hogy //helyes csaj,// mert sok más szó is van erre; ne tegeződjetek olyannal, akit ez bánthat; ne beszéljetek sznobosan-idegenesen //(ilyen kondíciókkal)//; használjatok kedves régi fordulatokat, melyeket kár volna veszni hagyni //(pőrén)//; fogalmazzon a hatóság érthetően, amikor az állampolgárokkal levelez stb. Semmi kifogásolható nincs benne — kivéve ha nyelvészeti indokokat keres, vagy ha tudományos pózban azt mondja: a nyelv romlik, régen szebben beszéltek, meg ilyeneket.
  
-//--// azt nem szabad kijavítani erre:+A nyelvvédelem tehát a nyelvet (a langue-ot) kívánja „gyomlálni”, azaz létező dolgokat kíván tiltani: ez illemtanári feladat. A civilizáció már csak olyan, hogy ilyesmire szükség van: mindenütt van tabu és van etikett. Mindenütt vannak dolgok, amiket nem szabad. A tiltó-korlátozó illemtanár — nyelvi értelemben is, mint magyartanár vagy nyelvművelő — szükséges és fontos a társadalom működéséhez. Azt azonban szóvá kell tenni, ha az illemtanár tudományos alapot keres, ha tiltásait és korlátozásait tudományosan próbálja indokolni, például olyanokat mond, hogy a kérdéses dolog (pl. //én látnák//) „idegen a magyar nyelv szellemétől”. Senkinek nincs joga kisajátítani a magyar nyelv szellemét. A tisztességes illemtanár megmondja magáról, hogy illemtanár.
  
-\(4\) //Én nem hoznék elő ilyen kényes témákat.// +De az igazán érdekes dolgok — mint erről győzködni akarom olvasóimat — azok, hogy pl. a //gáz// tárgyesete //gázt,// de //ház// tárgyesete //házat// (melyik a szabályos? mindkettő? miért az eltérés?) meg hogy miért van //Rá akart lépni a kőre,// de nincs *//Rá félt lépni a kőre.// Ez a nyelvészet.
- +
--- mert nincs okom föltételezni, hogy az illető ezt a (4)-est akarta +
-mondani, tehát hogy nyelvbotlás lett volna: az ő kompetenciájában +
-(langue-jában) az //én hoznák// a szabályosan képzett igealak. Ha +
-hosszabban figyelem beszédét, azt fogom látni: rendszeresen így mondja. +
-Az nyelvészeti szempontból mellékes, hogy az ő kompetenciájának erről a +
-szabályáról (a „nákolásról”) mások azt mondják: csúnya vagy helytelen +
-vagy magyartalan; ez egy lábjegyzetben megemlíthető, de a szabály +
-leírását, elemzését nem befolyásolhatja a társadalmi értékítélet, hiszen +
-az puszta konvenció, mely fordítva is alakulhatott volna. (Társadalmilag +
-persze fontos lehet, mint minden konvenció, de az már szociológiai +
-kérdés.) Ebből következik egy fontos alaptétel: a langue-ban (a +
-kompetenciában) hiba egyszerűen nem létezik: nincs olyan egészséges +
-felnőtt, aki az anyanyelvét hibásan tudná. +
- +
-Én szinte mindig a langue-ról írok, hiszen a nyelvészet döntően ezzel +
-foglalkozik. (Egy-egy kirándulást teszek olykor parole-szintű jelenségek +
-taglalásába, pl. a trágárság/pornográfia témában, vagy nyelvpolitikai +
-kérdésekbe — mint a kisebbségi nyelvhasználat — vagy +
-alkalmazott-nyelvészeti kérdésekbe, mint a szótárírás. De ez nem a +
-főcsapás iránya.) Elsősorban szabályokkal foglalkozom: igyekszem +
-megmutatni, hogy a magyar langue (a magyar beszélők kompetenciája, akár +
-műveltek, akűár műveletlenek) mennyi olyan szabályszerűséget tartalmaz, +
-amit az iskolai nyelvtan nem tárgyal, vagy nem eléggé mutat be, vagy +
-amiről azt gondolja a laikus, hogy keszekusza, szabályoknak fittyet +
-hányó beszéd. Például, hogy az //aki// újabban testületre is vonatkozhat +
-//(a katolikus egyház, aki története során…).// Ez nem parole-jelenség, +
-ez a langue szabályrendszerének izgalmas módosulása. +
- +
-//////Nyelvművelés és nyelvvédelem////// +
- +
-Sokan összemossák a nyelvművelést a nyelvvédelemmel. Hogy ezt +
-tisztázzuk, három dolgot meg kell különböztetünk: +
- +
-\(1\) A ////nyelvvédelem//.// Ez a nyelvnek, a nyelvi eszközöknek a +
-gyomlálása, célja a kompetencia (a langue) szűkítése. Szándéka, hogy +
-létező, anyanyelvi beszélők által rendszeresen használt jelenségeket +
-(nákolás, suksükölés, //aztat, műtét végett,// idegen szavak) +
-visszaszorítson, embereket bizonyos dolgok használatáról leszoktasson. A +
-nyelvtudomány ehhez semmiféle alapot nem szolgáltat. A nyelvvédelemmel +
-akkor kerülök szembe, ha — mint sajnos oly gyakran — a nyelvtudomány +
-álarcát ölti, s alaptalanul azt hirdeti, hogy az //én hoznák// +
-nyelvészetileg helytelen, vagy hogy a //korrekt// szó használata +
-fölösleges — ilyet ugyanis a nyelvészet nem mond, nem mondhat, mert ő +
-csak azt látja, hogy az embereket ezeket használják. Ettől még, aki +
-akarja, nevelje le embertársait bármiről, akár nyelvi dolgokról is, csak +
-a nyelvészetre ne hivatkozzon: ezt a fegyvert valóban kötelességem +
-kiütni a kezéből. +
- +
-Ha a társadalom úgy döntött (vagyis a közmegegyezés úgy alakult), hogy +
-bizonyos alakokat műveletlennek, kerülendőnek, csúnyának — összefoglaló +
-szóval: illetlennek — minősít, akkor természetesen minden szülő, +
-pedagógus, illemtanár kötelessége, hogy ezt a fiatalokkal, a szélesebb +
-közönséggel tudassa és használatuk veszélyeire felhívja a figyelmüket, +
-esetleg leszoktassa őket. A probléma az indoklás körül van. Hadd hozzak +
-egy — talán meglepő, de annál találóbb — párhuzamot: a szellentés +
-megítélését. A mai európai kultúra illetlenségnek találja a társaságban +
-való szellentést, és így valóban kötelességünk, hogy erről mindenkit +
-leneveljünk. Azt azonban egy pillanatig sem szabad mondani, hogy a +
-szellentés egészségügyi értelemben helytelen vagy káros volna (sőt, +
-éppen a visszatartása lehet káros vagy kellemetlen). A nyelvi +
-illemszabályokról hasonlóképpen kell nyilatkozni: ezt vagy azt a nyelvi +
-formát — pl. a suksükölést — nem szabad jobb társaságban használni, de +
-nem azért, mert önmagában helytelen vagy természetellenes, hanem „csak”, +
-mert ezt kívánja a hagyomány, az a társadalmi közeg, melybe integrálódni +
-kívánunk. +
- +
-\(2\) A ////nyelvművelés//// mint a ////nyelv//// (a langue, a nyelvi rendszer) +
-művelése (finomítása). Ennek célja, hogy gazdagítsa a nyelvet: rövidebb +
-vagy szebb vagy szellemes szavakat találjon ki (mint Kazinczyék), +
-esetleg gazdaságosabb nyelvtani szerkezetek megjelenését támogassa //(a +
-nálunk játszott zenekar),// stb. Sosem bíráltam, magam is szívesen űzöm. +
- +
-Kollégáimmal például kitaláltuk, hogy az előadásainkon kiosztott 1-2 +
-lapos segédanyagot az angol //handout// (ejtve \[hendaut\]) helyett +
-//kiosztmány//-nak fogjuk nevezni. Örömmel mondhatom, hogy a szó terjed, +
-és sok fiatal már teljes természetességgel használja. De ugye világos: +
-ennek vajmi kevés köze van a nyelvészethez, inkább sport, nemes játék. +
-Hiszen a //hendaut// ugyanolyan jó magyar szó lenne, mint a //kiosztmány.// +
-Erre azt mondhatná valaki, hogy no de a //hendaut//-nak a magyar ember +
-számára nincs értelme. Miért, kérdezem vissza: és a //ken­taur,// annak +
-van értelme? Persze, felelné: //kentaur// egyenlő „ember-ló kombinált +
-lény”. Igen, mondom én erre, ugyanígy //hendaut// egyenlő „előadáson +
-kiosztott segédlet”. A magyarok nem hülyék, ha meg tudják tanulni, mi az +
-a kentaur, akkor azt is meg tudják tanulni, mi az a //hendaut.// Hogy +
-mégis //kiosztmány//-nak próbáljuk nevezni, annak nem a nyelvhez, hanem a +
-magyar hagyományhoz van köze, ha tetszik: főhajtás Kazinczyék, a +
-nyelvújító elődök előtt. Egy hommage. +
- +
-\(3\) A ////nyelvművelés//// mint a ////nyelvhasználat//// művelése (irányítása +
-és gazdagítása). Ha okosan teszik (mint a híres nyelvművelő, Lőrincze +
-Lajos tette évtizedeken keresztül), akkor nagyon fontos feladatot látnak +
-el. Például: ne mindig csak azt mondjátok, hogy //helyes csaj,// mert sok +
-más szó is van erre; ne tegeződjetek olyannal, akit ez bánthat; ne +
-beszéljetek sznobosan-idegenesen //(ilyen kondíciókkal)//; használjatok +
-kedves régi fordulatokat, melyeket kár volna veszni hagyni //(pőrén)//; +
-fogalmazzon a hatóság érthetően, amikor az állampolgárokkal levelez stb. +
-Semmi kifogásolható nincs benne — kivéve ha nyelvészeti indokokat +
-keres, vagy ha tudományos pózban azt mondja: a nyelv romlik, régen +
-szebben beszéltek, meg ilyeneket. +
- +
-A nyelvvédelem tehát a nyelvet (a langue-ot) kívánja „gyomlálni”, azaz +
-létező dolgokat kíván tiltani: ez illemtanári feladat. A civilizáció már +
-csak olyan, hogy ilyesmire szükség van: mindenütt van tabu és van +
-etikett. Mindenütt vannak dolgok, amiket nem szabad. A tiltó-korlátozó +
-illemtanár — nyelvi értelemben is, mint magyartanár vagy nyelvművelő — +
-szükséges és fontos a társadalom működéséhez. Azt azonban szóvá kell +
-tenni, ha az illemtanár tudományos alapot keres, ha tiltásait és +
-korlátozásait tudományosan próbálja indokolni, például olyanokat mond, +
-hogy a kérdéses dolog (pl. //én látnák//) „idegen a magyar nyelv +
-szellemétől”. Senkinek nincs joga kisajátítani a magyar nyelv szellemét. +
-A tisztességes illemtanár megmondja magáról, hogy illemtanár. +
- +
-De az igazán érdekes dolgok — mint erről győzködni akarom olvasóimat — +
-azok, hogy pl. a //gáz// tárgyesete //gázt,// de //ház// tárgyesete //házat// +
-(melyik a szabályos? mindkettő? miért az eltérés?) meg hogy miért van +
-//Rá akart lépni a kőre,// de nincs //\//Rá félt lépni a kőre.// Ez a +
-nyelvészet.+